Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"
Lukács evangéliuma 12. rész 32. vers
Virágvasárnapot ünneplünk. Látjuk önmagunkat, amint örömmel fogadjuk a Királyt a városunkba, szívünkbe.
Igyekszik tudtunkra adni milyen szándékkal érkezik hozzánk azáltal, hogy nem táltos paripán vonul be, hanem egy szervetnivaló szamáron, szerényen és alázatosan.
Csodálkozom, hogy mennyien néznek fel ma erre a Szolga-Királyra, akiről azt gondolták, hogy látszatra talán szerény, de belül olyan mint a többi király. Telve van hatalommal és erővel és csak arra vár, hogy valaki egy rossz lépést tegyen, hogy kiönthesse rá haragjának tüzét.
Hányan gondolhatják Róla, hogy nem a kedvenc elfoglaltsága, hogy szolgáljon az Ő népének és betöltse szükségeiket...
Hányan gondolják róla, hogy a szamáron csak azért vonul be, hogy leplezze azt, kicsoda valójában.
Amint birtokba vesz egy talpalatnyi helyet, eldobja az egyszerű ruháit, előveszi a kardját, hogy azt tehesse amit igazából tenni szeret, mégpedig: ítélni és pusztítani.
Néhányan, akik közel vannak hozzá, talán megmenekülnek, de valójában nem ez a szíve vágya. A szíve lángol a haragtól.
A legjobb amit tehetünk az, hogy elállunk az útjából és ha elég ügyesen megtartjuk a rendeléseit, talán megkegyelmez nekünk, ha éppen jókedvében találjuk.
Nem ez a mai emberek, "keresztények" látása általában Istenről? Ameddig újjá nem születtem, bevallom én is ilyennek láttam Istent.
A fent említett Igevers voltaképp Isten valódi természetéről beszél.
Arról szól, hogy milyen gyengéd és szeretettel teljes Isten szíve.
Nem arról szól, hogy Isten mit fog tenni, hanem arról, hogy mi az ami tetszik Istennek, amit szeret tenni.
Isten nem azért viselkedik ilyen nagylelkűen velünk, hogy elrejtse a valódi természetét.
Isten szeretné ajándékba adni az országot az ő gyermekeinek. Szeretné, ha minden ember megtérne és az igazság ismeretére eljutna.
Ezért szól hozzád ma is ilyen szeretetteljesen. Ezért jött a golgotai kereszt a virágvasárnap után.
Azért, hogy te és én leszálljunk a magas lóról. Azért, hogy végre rádöbbenjünk, csak por és hamu vagyunk, kegyelemre szorult bűnösök, hogy nem mi vagyunk a királyok, egyedül Ő a király. Mennyire meg kell nekünk alázni önmagunkat a virágvasárnap és a világmindenség Királya előtt?
Isten amellett, hogy szeret, igazságos is. Ha elutasítjuk a Fiút, nem látunk életet, hanem az Isten igazságának lángoló haragja marad rajtunk.
IMA: Istenünk, Te azt akarod, hogy mindannyian megmeneküljünk és a Te országodat nekünk adhasd. Azt is tudjuk, hogy annak örülsz ,ha valakinek megkegyelmezhetsz. Azt is tudjuk, hogy komolyan veszed a bűnt és annak büntetését. Annyira komolyan, hogy a saját Fiaddal sem tettél kivételt, végrehajtottad Rajta a nekünk járó ítéletet.
Segíts nekünk megalázkodni és őszinte szívünkből királlyá kiáltani ki életünk felett alázattal. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése