Jeremiás könyve 14. fejezet 8. vers
Kicsoda számunkra Isten? Szinte hallom ahogy jönnek a szebbnél szebb szóvirágok, metaforák. Az Isten országa azonban nem beszédben áll, hanem erőben és cselekedetekben. A szavainknak akkor van súlya, ha életünkkel is alátámasztjuk őket. Különben csak nevetségessé válunk és hiteltelenné.
Istenünk valóban a népek reménysége és szabadítója. Ez tény.
Az is tény, hogy napjainkban is sok nép csak vendégségbe szeretné behívni Istent, csak vendégségben szeretne lenni Istennél. A vendég csak ideiglenesen van nálunk. Nincs ott, hogy lássa az összképet az életünkről. A kínosabb területeket is, azokat a részeket amikről nem szeretünk beszélni, amiket besöprünk a szőnyeg alá. Nem látja mit vásárolunk, mivel töltjük az időnk nagy részét, milyen gondolataink vannak és milyen megoldásaink az életünk ügyes bajos dolgaiban. Így az a "veszély" sem fenyeget, hogy beleszóljon az életünkbe.
Másodszor, a vendég ajándékot hoz. Hányszor vártuk, várjuk Őt pontosan ezért?
Egy kis pénzt, autót, egészséget, sikeres üzletet, hírnevet, zökkenőmentes házasságot, engedelmes gyerekeket, jó munkahelyet, tiszteletet, egészséget stb. stb.
A mai fogyasztói társadalomban az elvárásaink végtelenek.
Aztán amikor Isten a valódi és örökkévaló ajándékot, az örök élet ajándékát akarja átadni nekünk, akkor "földhöz vágjuk", mint a hisztis kisgyerek, mert nem azt adja nekünk Isten amit mi kigondoltunk. Talán még jelenetet is rendezünk, toporzékolunk is egy jót:
Isten miért nem gyógyít meg? Miért nem ad több pénzt? Miért? Miért? Azért, mert ha Isten csak vendég akkor átkozottá tesszük magunkat.
Az áldás Isten állandó jelenléte, vezetése, támogatása életünkben.
Isten örök életet akar adni nekünk, Krisztus áldozta ezért. Ez az igazi ajándék amire szükségünk van. Isten szeretné betölteni az űrt, a szükséget életünkben, amit csak Ő tölthet be.
Nem egy új szerelem, nem egy nagy köteg pénz, nem még több vállveregetés, hízelgés.
Isten velünk szeretne lakni. Vágysz erre? Ha nem, akkor hogy mondhatod, hogy szeretnél áldott életet?
Isten családjába kerülve hit és Szentlélek által, Isten átformál minket. A családi életünk, a pénzügyeink, a munkahelyünk, mindenütt velünk lesz és mindent átformál az Ő dicsőségére.
Ezzel pedig szűkölködőből, nyüszítő koldusból gazdaggá formál minket.
Akkor fogjuk meggyőződésből, örömmel mondani:
" Ó, Izrael reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Az én reménységemmé és szabadítómmá is lett.
Szeretnénk Úrrá tenni téged életünk minden területet felett. Mindent át akarunk adni Neked magunkból. Mindig Veled szeretnénk élni. Benned és Te bennünk. Te vagy egyedüli reménységünk és szabadítónk. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése