Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Máté evangéliuma 6. rész 9. vers
Mindannyiunkban bennünk van az irigység bizonyos mértéke, már születésünktől fogva.
Ó milyen nehéz sokszor örülnünk mások kegyelmi ajándékainak, mások erőfeszítéseinek. Milyen nehéz kitartónak lenni akkor, amikor úgy érezzük, hogy Isten nem használ minket méltatlanságunk miatt, hanem inkább mások életét használja, hogy megdicsőüljön általuk.
Sokszor felháborodunk, ha mások által dicsőül meg Isten neve, és nem mi általunk, vagy mások által jobban megdicsőül, mint általunk.
Felháborodhatunk azon is, hogy mások előbbre jutottak a megszentelődésben, vagy nagyobb érettségre jutnak lelkiekben. A régi, bűntől mérgezett, testi indulatnak ez egyáltalán nem tetszik.
Amikor elmondjuk ezt az imát Istennek, a választást Őrá bízzuk, hogy ki legyen a megszentelődésének, megdicsőülésének eszköze.
Legyünk kitartóak, hiszen Istennek nemcsak aktív, hanem passzív eszközei is vannak amelyek által megdicsőülhet.
A beteg aki veszteg marad a betegágyán, és gyermeki hittel mondja: " Legyen meg a Te akaratod. Bízok Benned Istenem. Ha nem is gyógyítanál meg, akkor is bízok Benned." Hát nem Isten passzív eszköze arra, hogy megdicsőítse önmagát?
Ha Isten a mi szegénységünk, szűkölködésünk, szégyenünk, fájdalmunk vagy betegségünk által dicsőül meg életünkben, hát legyünk kitartóak mindezek közepette.
Fontos alávetnünk ilyenkor is magunkat az Atya akaratának, ahogyan Krisztus is tette azt.
" Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
János evangéliuma 17:27-28
Micsoda alázatos engedelmesség volt Krisztusban itt.
Ez a lelkület legyen bennünk is. A mártírok halálában is meg tudott dicsőülni a mi Istenünk. Hiszen énekelve, örömmel és győztesen mentek el.
Ha Isten azt szeretné, hogy gazdagok legyünk és bővelkedjünk, akkor megdicsőülhet a mi nagylelkűségünkben, adományainkban.
Ha Ő szegényen és alacsonyrendűen akar használni minket, meg fog dicsőülni a mi türelmes engedelmességünkben.
Ha a betegek vagyunk, a fájdalmainkban is meg tud dicsőülni. Ha életben akar tartani bennünket akkor az életünk által, ha pedig testi értelemben meghalunk, akkor halálunk által is Neki hozzunk dicsőséget.
IMA: Istenünk, bocsáss meg nekünk minden önzőséget. Minden olyan pillanatot, amikor engedtünk a testi, bűnös indulatainknak. Krisztus nevében, Ámen.
Máté evangéliuma 6. rész 9. vers
Mindannyiunkban bennünk van az irigység bizonyos mértéke, már születésünktől fogva.
Ó milyen nehéz sokszor örülnünk mások kegyelmi ajándékainak, mások erőfeszítéseinek. Milyen nehéz kitartónak lenni akkor, amikor úgy érezzük, hogy Isten nem használ minket méltatlanságunk miatt, hanem inkább mások életét használja, hogy megdicsőüljön általuk.
Sokszor felháborodunk, ha mások által dicsőül meg Isten neve, és nem mi általunk, vagy mások által jobban megdicsőül, mint általunk.
Felháborodhatunk azon is, hogy mások előbbre jutottak a megszentelődésben, vagy nagyobb érettségre jutnak lelkiekben. A régi, bűntől mérgezett, testi indulatnak ez egyáltalán nem tetszik.
Amikor elmondjuk ezt az imát Istennek, a választást Őrá bízzuk, hogy ki legyen a megszentelődésének, megdicsőülésének eszköze.
Legyünk kitartóak, hiszen Istennek nemcsak aktív, hanem passzív eszközei is vannak amelyek által megdicsőülhet.
A beteg aki veszteg marad a betegágyán, és gyermeki hittel mondja: " Legyen meg a Te akaratod. Bízok Benned Istenem. Ha nem is gyógyítanál meg, akkor is bízok Benned." Hát nem Isten passzív eszköze arra, hogy megdicsőítse önmagát?
Ha Isten a mi szegénységünk, szűkölködésünk, szégyenünk, fájdalmunk vagy betegségünk által dicsőül meg életünkben, hát legyünk kitartóak mindezek közepette.
Fontos alávetnünk ilyenkor is magunkat az Atya akaratának, ahogyan Krisztus is tette azt.
" Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
János evangéliuma 17:27-28
Micsoda alázatos engedelmesség volt Krisztusban itt.
Ez a lelkület legyen bennünk is. A mártírok halálában is meg tudott dicsőülni a mi Istenünk. Hiszen énekelve, örömmel és győztesen mentek el.
Ha Isten azt szeretné, hogy gazdagok legyünk és bővelkedjünk, akkor megdicsőülhet a mi nagylelkűségünkben, adományainkban.
Ha Ő szegényen és alacsonyrendűen akar használni minket, meg fog dicsőülni a mi türelmes engedelmességünkben.
Ha a betegek vagyunk, a fájdalmainkban is meg tud dicsőülni. Ha életben akar tartani bennünket akkor az életünk által, ha pedig testi értelemben meghalunk, akkor halálunk által is Neki hozzunk dicsőséget.
IMA: Istenünk, bocsáss meg nekünk minden önzőséget. Minden olyan pillanatot, amikor engedtünk a testi, bűnös indulatainknak. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése