Megszokott dolog a mai világban az, hogy egyik ember segíti, hordozza az erőtlen embertársait? Megszokott dolog az, hogy nem önmagadnak, hanem a felebarátodnak kedvezel? Természetesen nem. Minden ember a születése pillanatától a sír felé tart, de nem mindenki ugyanazt tartja szem előtt. A fogyasztói társadalom játékába olyan könnyen belemerülhetünk. Minél többet szerezni, minél többet szaladni, dolgozni, átgázolni másokon.
Ez a gondolkodás betört a keresztény körökbe is. Amíg az üveg az ablakkeretbe van beillesztve, segítségünkre van, hogy rajta keresztül meglássunk másokat. Amint viszont az üveget befújjuk ezüsttel, tükör lesz belőle és máris csak önmagunkat látjuk.
Először én, másodszor én, harmadszor is én, utána esetleg más is. Az én javam, az én gondolatom, az én tervem, az én érdekem, az én épülésem, előmenetelem.
Így van ez a keresztény életben is. Mondhatsz bármit, láthatod önmagad bármilyen erősnek, ha az életed nem az Isten tervének keretein belül van, nem akarsz és nem is tudsz engedelmeskedni a fenti szavaknak.
Örülnék neki, ha erőtlen, gyenge lennék és az emberek úgy viszonyulnának hozzám, ahogyan én viszonyulok a bajbajutottakhoz?
Örülnék neki, ha beteg lennék, és hosszú hetekig feküdnék kórházi ágyon és annyian látogatnának meg, ahány beteget én meglátogattam?
Örülnék neki, ha szükségem lenne valamire és valaki a szemétbe szánt (használhatatlan) tárgyait ajánlaná fel segítségül?
Ha a fenti kérdésekre az őszinte válaszunk nem, akkor éppen ideje eldönteni, hogy mától kezdve a Krisztus lelkületével akarunk élni.
Természetesen mehetünk tovább úgy, ahogyan eddig, de egy napon az önzőségünk következményeivel szembe kell majd néznünk.
IMA: Úr Jézus Krisztus, Tőled szeretnénk megtanulni mit jelent az alázat, a szelídség, a nagylelkűség és az erőtlenek támogatása. Segíts nekünk Istenünk őszintén Neked, Veled élni. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése