Krisztus találkozott önigazult emberekkel is, akik úgy gondolták, hogy nekik nincs szükségük Megváltóra, hiszen természetüknél fogva igaz emberek. Úgy gondolták erkölcsiségükben, gondolkodásukban, eredményeikben messze felülmúlják embertársaikat.
Tökéletesen megtestesítették az emberek által elképzelt képet az istenfélelemről. Drága, elegáns ruhák, finom parfüm, ízléses kimértség, simulékony modor, nyilvános imádkozás és adakozás stb.
Ki ne akarná az egyházfelekezetét ilyen emberekkel „feltölteni”?
Az ilyen „erkölcsös” ember ellentétének számított egy vámszedő. Krisztus mégis egy vámszedő példáját helyezi szembe vele. A vámszedő tudta, hogy olyan sokat vétkezett és sosem tudná kiérdemelni cselekedetei, életvitele által az Isten jóindulatát.
Távolról kiáltott: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek.”
Nem érezte, hogy Isten bármivel is tartozna neki. Nem hozta a kifogások hosszú sorát, hogy igazolja Isten előtt a múltban elkövetett bűneit és mulasztásait.
Képzeld el milyen feszült légkört teremthetett Krisztus azzal, hogy egy bűnbánó vámszedőt, akit a társadalom nagy része megvetett, voltaképp a köztiszteletben álló, de gőgös és vak farizeus fölé emelt.
Szomorú, de sok ember nem azért fog elkárhozni, mert nyakig süllyedt különböző súlyos bűnökben, hanem azért, mert önmagát annyira igaznak gondolja, hogy emiatt elutasítja az Isten kegyelmét.
Krisztus ma is felemeli azt az embert, aki őszinte bűnbánattal és alázattal kéri az Isten kegyelmét. Veled mi van? Kérted? Elfogadtad már az Isten kegyelmét?
IMA: Kegyelmes Istenem, köszönöm, hogy figyelmeztetsz a lelki gőgösség veszélyeire. Alázattal elismerem, hogy én is csak egy bűnös vagyok a sok közül, akin keresztül megmutattad nagy jóságod és hosszútűrésedet azáltal, hogy kegyelmet kaptam. Segíts minden egyes olvasónak őszintén kérni és elfogadni ezt a kegyelmet. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése