Kecskék és bárányok

„Ha közületek valakinek van száz juha, és azok közül egyet elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja?”                                               Lukács evangéliuma 15. fejezet 4. vers

A farizeusok közül némelyek folyamatosan elégedetlenek voltak Jézus Krisztussal. Néha azért, mert nem mostak kezet a tanítványai, néha azért, mert szombatnapon merészelt jót tenni, máskor azért, mert a tanítványait nem ösztönzi arra, hogy böjtöljenek, a Lukács evangéliumának 15. fejezetében pedig azt nehezményezték ezek az emberek, hogy Krisztus túl sok időt tölt a bűnösök és a vámszedők között.
Rendkívül bosszantotta ezeket az embereket, hogy az Isten Fia nem akar nekik megfelelni és éppen emiatt nem tudták beskatulyázni Őt. Talán te is voltál már úgy, hogy elképzelted magadban milyen az Isten vagy éppen Jézus Krisztus és utána csalódtál, hogy Isten nem volt hajlandó a fantáziádhoz, elvárásaidhoz igazodni.
Krisztus tudatta ezekkel a farizeusokkal, hogy azért jött, mert az általuk megvetett vámszedőknek, paráznáknak és a társadalom szerint bűnöseknek szükségük van gyógyulásra és éppen Krisztus által kaptak lehetőséget arra, hogy bűnbánatot gyakorolva, Isten bocsánatát és hívását elfogadva, új emberekké legyenek és betagolódjanak az Isten családjába.
Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy vannak bűnök, amiket csak a keresztény körökben forgolódó, de Isten kegyelmét és szeretetét voltaképp elutasító emberek tudnak elkövetni. Ők voltaképp nem „bárányok”, hanem „kecskék” akik az Isten népe, nyája közé „beépültek.”
A kecske lelkületű keresztények törekszenek arra, hogy a pásztor minden figyelmét lefoglalják és azt is elvárják, hogy még Krisztus is, minden tekintetben megfeleljen elvárásaiknak.
Isten nem arra hívta el a gyülekezetet, hogy a kecskéket hajkurássza vagy dédelgesse, hanem arra, hogy megkeresse az elveszett bárányokat.
Krisztus szívesen otthagyta a többséget, hogy megkeresse azokat az eltévedt bárányokat, akikért sem a farizeusok, sem a nép többi része nem voltak hajlandóak semmiféle erőfeszítést tenni.
Rég lemondtak róluk, Krisztus pedig azt hirdette, hogy Általa ezek az emberek is bekerülhetnek az Isten országába.
Máté, Zákeus a vámszedők, Magdalai Mária és még sokan mások jutottak élő hitre, új életre Jézus Krisztus által.
Miután elfogadták az Isten kegyelmét, Krisztus elvezette őket az Isten gyülekezetébe és immár a 99 együtt örült azért, mert az egyetlen elveszett bárány immár megtaláltatott.
Mit ért volna Krisztus azzal, ha a farizeusok körében időzik? Ők is elveszettek voltak, de sajnos megkeményedett a szívük először is Krisztus iránt, ebből fakadt az, hogy az elveszettek felé szolgáló embereket is megvetettek.

IMA: Istenem, az önigazultság betegségére csak az őszinte megalázkodás, bűnbánat és a kegyelmed elfogadása lehet gyógyír. Segíts, hogy örüljek annak, amikor megkeresed és üdvözíted az elveszetteket és ne méltatlankodjak emiatt. Krisztus nevében, Ámen.