A mai napon karácsonyt ünnepeljük. Azt ünnepeljük, hogy Isten testté lett, és társunk lett a földi élet nagy utazásában. Ahogyan Mária felvette karjába gyermekét, és gyengéden a jászolba helyezte, úgy Isten is felvette a világunk bonyolult, mocskos és sokszor fárasztó terhét.
János így fogalmazza ezt meg: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
Karácsonykor tehát arra emlékezünk, hogy a szeretet Istene, az egyetlen Fiát adta (János evangéliuma 3:16), hogy megszabadítson minket bűneinkből, hogy velünk legyen minden időben, minden helyen.
Tudta, hogy mi sosem tudnánk felemelkedni Hozzá, ezért Ő alacsonyodott le egészen a föld poráig, hogy keresztezhesse utunkat.
Szeretne része lenni örömeinknek, meghallgatni a bánatunkat, segíteni minket abban, hogy az életünkben ne rójunk felesleges köröket, segíteni minket, hogy hazataláljunk és a mienk lehessen az Ő országának békessége és öröme.
Kedves olvasóim! Ez a karácsony csodálatos titokzatossága. A Mindenható Isten egy védtelen csecsemővé lett. Mivel az Isten Igéje (beszéde), testet öltött, többé már nem vagyunk egyedül az életünk nagy utazásában. Isten gyermekeiként bízhatunk abban, hogy Ő minden egyes napon velünk van. Ne csodálkozz, ha megtelik szívünk örömmel és ujjongva énekeljük:
„Örvendj világ, az Úr lejött, fogadd a nagy Királyt”.
IMA: Dicsőítünk Téged Istenünk, a legnagyobb ajándékért az egész világon, Fiadért, Jézus Krisztusért. Annyira szerettél minket, hogy eljöttél, hogy velünk együtt járd végig az élet és halál útját, magaddal hozva az örökkévalóság örömét és békességét. Köszönjük Istenünk, Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése