Lukács evangéliuma 2. fejezet 30-31 vers
Talán neked is volt a környezetedben egy nagybácsi vagy valaki más, aki, jóllehet nem tartozott a legszűkebb családi körbe, de mégis ott volt mindig, amikor szükséged volt rá.
Amikor Jézust felvitték a templomba, hogy csecsemőként odaszenteljék Istennek, Simeon a templomban várta őket. Simeon nem tartozott Jézus Krisztus családfájához, de mint egy közeli családi barát, ő is része lett Krisztus születésének.
Éveken át hűségesen szolgálta Istent, miközben várta a megígért Messiás érkezését. Jézus Krisztus személyében, igaz, hogy még csecsemőként, de megláthatta az Isten ígéretének beteljesedését.
A kis Jézust karjaiba fogta és dicsőítette Istent érte. Simeon csecsemőt fogott a karjában, de hitszemeivel már látta benne az Istentől jött Szabadítót, aki halála és feltámadása által megszabadítja népét bűneiből.
Nem ironikus? A mai világban Krisztussal, mint feltámadt, megdicsőült Királlyal találkozhatunk Isten Igéjében, mégis sok ember annyira mélyen van a hitetlenségben, hogy csak egy becézgetni való csecsemőnek látja Krisztust, akihez le kell ereszkedni.
Simeon hit által látta, hogy a szabadítás, amit Isten a gyermek által fog hozni, megragadható lesz minden ember számára. Nekem és neked is szabadulást akar hozni Krisztus.
Nem csoda, hogy miután ilyen csodálatos felismerésre jutott, az öreg Simeon kész volt arra, hogy békében meghaljon és átlépjen az örökkévalóságba.
A karácsony, Krisztus születése, megtestesülése már a múlt. Nekünk is tovább kell lépnünk. Még mielőtt megtennénk, hadd kérdezzem meg: „Láttad már Krisztust, a világ szabadítóját?”
Már nem veheted Őt, mint csecsemőt karjaidba, viszont hit által elfogadhatod Őt életed Urának.
Ha ez megtörtént, kész leszel továbblépni, és dicsőíteni fogod Istent mindazért, amit tett és tenni fog a jövőben.
IMA: Istenünk, szeretnénk hit által látni mindazt, amit tettél értünk, úgy ahogy Simeon meglátta azt. Szeretnénk előre tekinteni minden ígéretedre hittel. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése