A fenti történet Isten megbocsátásáról és helyreállító erejéről valamint arról szól, hogy nekünk is meg kell bocsátanunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.
Minden ember életében van olyan, amikor bocsánatra szorul és olyan is, amikor neki kell megbocsátani.
Amíg ebben az emberi létben vagy, megbánthatsz valakit úgy, hogy észre sem veszed.
A lelki gyógyulásod kulcsa a megbocsátás. Nem ismerheted meg a belső békét, amíg nem bocsátasz meg.
Ez nem mindig könnyű. Úgy érezheted, hogy jogosan ragaszkodsz a neked okozott sérelmekhez. Ezzel csak az a gond, hogy a keserűség befurakodik életedbe és gyökeret ver. Újra és újra átéled sérelmeidet és ezzel pedig kínzod önmagad.
Ezáltal pedig feláldozod az életkedvedet és békességedet. Filemon meg kellett bocsássa rabszolgájának, Onézimusznak, hogy meglopta őt és megszökött tőle.
Mivel Onézimusz időközben átadta életét Istennek, Filemon immár testvéreként és nem csupán rabszolgájaként tekinthetett rá.
Ebből is láthatod, hogy a megbocsátás egy döntés. Sokkal nehezebb a sérelmeid terhét cipelni, mint megbocsátani.
Ha úgy érzed, hogy megbocsáthatatlan, amit ellened elkövettek, hajlandó vagy átadni ezt a terhet Istennek?
Isten szeret téged és megérti, min mész keresztül, de azt is tudja, hogy a szabadságod első lépése: a megbocsátás.
IMA: Istenem, Te jól tudod, hogy miket éltem meg, milyen sérelmeket okoztak mások nekem. Tudom, hogy meg kell bocsátanom ezeket a dolgokat, hogy igazán szabad lehessek. Segíts nekem ebben. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése