Korintusiakhoz írt második levél 5. fejezet 17. vers
Egy szent vihar söpörjön benned,
lelked útjait tisztává tegye.
Dőljön a fa gyökerestől ki,
Hulljon a mélybe törzse, levele.
- A nagy, lombos bűnök
erdejét kiirtva, süssön a Nap,
a Szentlélek napja,
hogy megvilágosodjon
a szíved, a lelked is,
és új ember, más legyél miatta.
Nem kis imádságok csalfa íze,
kis megtérések hamis látszata
vezessen félre téged, másokat:
mintha lenne benned szent harmónia.
De ha a Lélek hív elszámolásra,
és fénye bevilágít minden zeg-zugot:
ha fájni kezd a fény a sötétség helyén:
mert hazug volt minden,
akkor megtudod, hogy úgy csalt a Sátán,
még te is elhitted...
És szánni kezded saját magad
és megvetni a hamis csillogást:
s akkor sírni, sírni kell,
míg minden gyökér benned elszakad,
ami a múltnak csak árnyékát tartja,
s egy új életre nyílik meg szíved,
mert megragadott téged is Krisztus:
S amit nem tudtál eddig,
most elhiszed...
Mert nagy az Isten
hatalma mibennünk:
új életre formáló erő.
-Mint a napfény kis hajnal sugara
kiteljesedik, s a végtelenbe nő.
(P. Kovács Erzsébet)
IMA: Seregek Istene, újíts meg bennünket. Világoltasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk. Krisztus nevében kérünk, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése