Képzeld el, hogy az életed egy hosszú, szeles úton zajlik, tele kacskaringókkal, emelkedőkkel és lejtőkkel. Mindenki az úton van, sokféle irányba tartva, de van egy különleges út, amely hazafelé vezet. Az Atya, aki mindenkit lát és mindent tud, nem akarja, hogy az övéi távol maradjanak, ezért újra és újra hív téged, hazahív a biztonságos ölelésébe.
Isten nem hagy senkit eltévedni, aki hallja az ő hívását. Mint egy pásztor, aki gondosan tereli nyáját, ő is gondoskodik rólad, és megvédi azt, aki nála keres menedéket. Lehet, hogy sok mindennel küzdesz, nehézségekkel, amelyek néha úgy tűnnek, mintha láncok tartanának fogva. De Isten az, aki ezeket a láncokat leoldja, és kivezeti a foglyokat a fényre, egy olyan életre, ami nem csak a túlélésről, hanem az igazi örömről szól.
Ez az öröm a szabadság érzése, a tehermentes életé, ahol nincs többé szükség arra, hogy rejtőzködj vagy félelemben élj. A te életednek célja van. Isten minden egyes lépésedet látja, és Ő akar lenni a fény, ami utat mutat a sötétben.
De mi a helyzet a lázadókkal? Akik hátat fordítanak, akik úgy érzik, jobb helyekre jutnak Isten nélkül? Ezek az utak gyakran sivárak, hidegek és üresek, mert nélkülözik azt a fényt, ami csak Isten jelenlétében ragyog igazán. Amikor elutasítjuk az ő szeretetét, a léleknek szánt zöldellő rétek helyett egy kopár, kietlen vidéken találjuk magunkat.
IMA: „Mennyei Atyám, köszönöm, hogy hazahívsz, hogy törődsz velem, és mindig nyitott karokkal vársz. Segíts, hogy meghalljam a Te hangodat az élet zajaiban, és ne tévedjek el az úton. Szabadíts meg mindattól, ami fogva tart, és vezesd az életem egy olyan helyre, ahol öröm és békesség vár. Add, hogy ne akarjak messze sodródni, hanem hűségesen kövesselek Téged minden lépésben. Ámen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése