Érzed néha úgy, hogy minden irányból szorít az élet? Mintha egy hegyi patak lennél, amely áttörhetetlen sziklák között keresi az útját, de közben elveszíti erejét, tisztaságát? Az Isten azonban máshogy lát téged.
Ott állsz az Ő színe előtt, és attól a pillanattól kezdve, hogy átadtad életed teljesen Istennek, Ő látja benned a szentélyt. Nem pusztán egy porból formált test vagy, hanem az Ő képmása, egy élő áldozat, amelyet a Teremtő arra hívott, hogy az Ő dicsőségére éljen. Az embernek meg kell tanulnia felfelé nézni, még akkor is, ha a felhők alacsonyan járnak. Isten is erre hív: tekints fel Rá, és lásd meg, hogy az áldozat nem pusztulás, hanem élet!
Az áldozat nem azt jelenti, hogy elveszítesz mindent, hanem azt, hogy mindent megtalálsz Benne. Szánj oda magadból mindent, ami vagy – a félelmeidet, a sebeidet, a terheidet, a tehetségedet, a vágyaidat, a terveidet, a gondolataidat –, és Ő új életet ad cserébe. Mint ahogy a folyó is újra megtelik tiszta vízzel, ha átadja magát a forrásnak, úgy te is megtalálod az életed értelmét, ha teljesen odaszánod magad Neki.
Te, aki olvasod, érezd át ezt a szót: irgalom. Isten irgalma az, amely újat kezdett veled, amely erőt ad a mindennapokhoz, és amelynek révén most újra elmondhatod: „Uram, itt vagyok, legyen a Te akaratod szerint.”
IMA: Irgalmas Atyám, hozzád fordulok most alázatos szívvel. Add, hogy életem valóban élő és szent áldozat legyen előtted. Segíts, hogy ne a magam útját keressem, hanem a Tiedet, és erősíts meg, hogy minden nap odaszánhassam magamat Neked. Kérlek, töltsd meg a szívemet a Te szereteteddel, hogy irgalmad fénye ragyoghasson rajtam keresztül másokra.
Te, aki hegyeket formáltál és a patakoknak utat vájtál, formáld az én szívemet is, hogy Téged dicsőíthessen életem minden mozzanata. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése