Túlélni vagy élni?

A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek. János evangéliuma 10. fejezet 10. vers




Van egy láthatatlan harc, ami nap mint nap zajlik körülöttünk. Néhányan érzik, mások próbálják nem észrevenni. De ha őszinte vagyunk magaddal, be kell vallanod: valami vagy valaki mindig megpróbál elvenni tőled valamit.

Békét, önbecsülést, reményt, értékes, fontos kapcsolatokat, nemes és egész életen átívelő célokat. Sokan úgy élnek, mintha ez lenne az élet természetes velejárója csendes beletörődéssel, hogy a napok elfolynak, a szeretet kihűl, az öröm fakul. Mások talán érzik, hogy az élet nem csupán arról szól, hogy megszületünk, növekszünk, tanulunk, dolgozunk, gyűjtünk, családot alapítunk, majd élvezzük a nyugdíjas éveket és meghalunk. A lelked néha megszólalt, hogy nem az az élet egyetlen célja, hogy küzdj a napi megélhetésért. Ha anyagilag sokkal többet kaptál, mint az átlag, akkor is érezheted, hogy az életnek többről kellene szólnia, mint "belefulladni" a jólétbe és az anyagiak biztosította kiváltságokba, élvezetekbe. Pedig a lelked ellensége azon munkálkodik, hogy állatias szintre taszítson minden embert és megfossza a földi lét igazi értelmétől a végén pedig pusztításba, halálba döntse az emberi lelket.

Jézus Krisztus azonban egy másik valóságot kínál. Azt mondja: „Én azért jöttem, hogy életetek legyen. És bővelkedjetek benne.” Nem csak túlélésről beszél. Nem arról, hogy valahogy kihúzd a holnapig. Ő teljességet kínál. Egy olyan életet, amely nem omlik össze attól, ha mások elutasítanak. Egy olyan szívet, amely tudja, hogy nem a világ véleménye adja meg az értékét. Egy olyan reményt, ami nem halványul, még a legsötétebb éjszakákon sem. Egy olyan erőt, amely által segít neked felállni, amikor padlón vagy és mások talán még beléd is rúgnak. A tolvaj: a hazugság hangja azt suttogja:

"Nem vagy elég jó.” A múltad miatt, a kudarcaid miatt, a hibáid miatt. Legfeljebb nyalogathatod a sebeidet, de már semmi esélyed változtatni. Isten sem tudna már semmit kihozni belőled. Maradj csak az én szolgálatomban, mert végső soron úgy is reménytelen a helyzeted már. Talán még 1 éve, 10 vagy 20 éve lett volna reménység a számodra, de ma már te is tudod, hogy a vereséged végleges."

De Jézus Krisztus hangja így szól: „Én már láttalak a fájdalmaid közepén. Tudom, mit cipelsz, és mégis azt mondom: jöjj hozzám. Az életed nem eldobott törmelék, hanem új kezdet lehet. Mert én nem csak megbocsátani tudok, hanem helyre is tudlak állítani. Fel tudom használni szíved töredezettségét azáltal, hogy megtöltöm azt kincseimmel.”

Lehet, hogy most úgy érzed, mintha valaki vagy valami kiszívná belőled az erőt, az örömöt, a jövőbe vetett hitet. De tudd: nem kell ez legyen a vége a történetednek. Van egy hang, amely túlkiált a káoszon. A hang, amely életet lehel a halott reményekbe. A hang, amely ma azt mondja neked: „Én érted jöttem. Hogy legyen életed. És ne csak épphogy, hanem bőven. Békével. Szeretettel. Célokkal.”

IMA: Istenem, köszönöm, hogy nem csak a puszta létet adtad nekem, hanem egy olyan élet ígéretét, amely túlmutat a sebek és veszteségek világán. Bocsásd meg, ha elhittem a tolvaj hazugságait. Segíts újra bízni Benned, amikor gyenge vagyok. Add, hogy ne csak túléljek, hanem Benned bővelkedve éljek. Tölts be engem a Te szereteteddel, és taníts meg élni úgy, ahogy Te elképzelted számomra. Jézus Krisztus nevében, Ámen.