Úton Jeruzsálem felé 3. rész

Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.” Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt látva, az egész nép dicsérte Istent.
Lukács evangéliuma 18. rész 42-43. versek

Emlékeztek tegnapról a tanítványokra, akiknek az elméje nem tudta befogadni, amit Krisztus mondott nekik az elkövetkező dolgokról? Hallották a szavakat a keresztről, de a szívük elzárta a jelentést. Ma egy másik történetet látunk, amely éppen a Jéríkóból Jeruzsálembe vezető úton játszódik, egy olyan emberrel, aki fizikailag volt vak, de a szíve tisztábban látott, mint a Tizenkettőé. A neve Bartimeus volt és koldulással jutott némi pénzhez.
Bartimeus, a koldus, ott ült az út szélén. A társadalom peremére szorult, a Talmud és a rabbinikus iratok szerint a fizikai vakság gyakran a bűn következményeként volt értelmezve, ami mély szégyenbélyeget jelentett. De amikor meghallotta, hogy a „Názáreti Jézus” megy el arra, nem tudott csendben maradni.
Azt kiáltotta: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” Ez nem csupán egy kétségbeesett kérés volt. A „Dávid Fia” kifejezés mély teológiai állásfoglalás volt: Bartimeus, a vak koldus, felismerte Jézusban a megígért Messiást, a Királyt, akit a tanítványok még mindig nem tudtak teljesen hova tenni a szenvedés próféciái után.
A tömeg el akarta némítani. A vezetés és a pszichológia is ismeri ezt a dinamikát: a többség gyakran elnyomja a kellemetlen, zajos igazságot. De Bartimeus – a kétségbeesés és a hit erejével – csak még hangosabban kiáltott.
És Jézus megállt. Nem a tömeg nyomására, hanem az egyetlen, igaz hitre figyelve.
Azt kérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” Ez egy erőteljes vezetéstechnikai és lelkigondozói eszköz: Jézus felelősséget és tudatosságot kért. Nem feltételezett, hanem hagyta, hogy az ember megfogalmazza a legmélyebb szükségét.
Bartimeus válasza egyszerű és tiszta volt: „Uram, hogy lássak.”
Jézus válasza pedig: „Láss! A hited megmentett téged.” Az eredeti görög szó, a szózó, egyszerre jelent fizikai gyógyulást és spirituális szabadulást, üdvösséget. Bartimeus vaksága véget ért, de ami még fontosabb: a hite nem csak a látását adta vissza, hanem a teljes életét helyreállította Isten előtt.
Hányszor vagyunk mi is „vakok” az út szélén? Vakok a saját bűneinkre, vakok Isten akaratára, vakok a másik ember szükségére? Talán te sem látod az utat magad előtt, és csak koldulsz a világ morzsáiért. Bartimeus példája arra tanít: ne hallgass azokra, akik el akarnak némítani. Kiálts Jézushoz, ismerd fel Őt Messiásodként! Mondd ki bátran a legmélyebb szükségletedet: „Uram, hogy lássak!”
Mert a tekintet hatalma ma is működik. Jézus téged is meg tud állítani, és a hited ma is megmenthet. És ha egyszer megláttad az igazságot, az út egyértelmű lesz: követni Őt, dicsőíteni Istent, és hagyni, hogy az életed Isten dicséretére váljon mások előtt.

IMA: Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy Te nem mész el a vakságunk, a tehetetlenségünk és a kétségbeesésünk mellett. Köszönöm, hogy meghallod a kiáltásunkat még akkor is, ha a világ el akar némítani minket.
Vallom, hogy Te vagy a Dávid Fia, a Megígért Messiás és Szabadító. Kérlek, Uram, nyisd meg az én szemeimet is! Szabadíts meg a lelki vakságtól, a büszkeségtől és mindattól, ami elhomályosítja a tekintetemet az Atya akaratáról és a Te dicsőségedről. Adj nekem tiszta látást és bátor hitet! És ha megláttam az igazságot, adj nekem erőt, hogy azonnal követhesselek Téged, dicsőítve Istent, és hogy az életem Isten dicséretére váljon mindenki előtt. Ámen.