A Krisztus követés életmódja

Az apostolok által sok jel és csoda történt, ezért mindenkiben Isten iránti félelem és tisztelet támadt. A hívők egy akaraton voltak, és amijük csak volt, mindent közösnek tekintettek. Akiknek valami vagyonuk volt, eladták, és az árát szétosztották a testvérek között. Mindenkinek annyit adtak, amennyire szüksége volt. Napról napra rendszeresen összegyűltek a Templomban. Otthonaikban megtörték a kenyeret, őszinte szívvel és boldog örömmel együtt ettek, és dicsérték Istent. Még azok is kedvelték őket, akik nem tartoztak közéjük. Az Úr pedig napról napra gyarapította a csoportot olyanokkal, akik üdvösségre jutottak, és csatlakoztak hozzájuk.                                                     Apostolok Cselekedetei 2. fejezet 43-47. versek



2001, szeptember 11-én, a terrortámadások utáni órákban az amerikai légteret lezárták. Harmincnyolc utasszállító repülőgépet egy apró, kanadai kisváros, az új-fundlandi Gander repülőterére irányítottak át. Ezzel a döntéssel pillanatok alatt több mint hétezer kétségbeesett, halálra rémült idegen pottyant be egy alig tízezer fős közösségbe.
Ami ezután történt, az bevonult a modern történelembe. Gander lakói nem kezdtek el logisztikai problémákra hivatkozva kifogásokat keresni. Megnyitották az iskolákat, a közösségi házakat, sőt, a saját otthonaikat is. A helyi buszsofőrök sztrájkoltak, de a hír hallatán letették a transzparenseket, és munkába álltak, hogy szállítsák az utasokat. A boltok ingyen adták az élelmiszert és a tisztálkodószereket. Senki nem kérdezte, ki milyen vallású, nemzetiségű vagy politikai nézetű. Egyetlen hétre a szűkösség és az önzés világa megszűnt létezni, és átadta a helyét valami egészen rendkívüli, kollektív nagylelkűségnek. Az utasok könnyeikkel küszködve búcsúztak el, és azóta is emlegetik azt a várost, ahol az idegenekből egyetlen pillanat alatt családtagok lettek.
Amikor az Apostolok Cselekedeteiben a pünkösd utáni első gyülekezetről olvasunk, egy sokkal mélyebb, csodálatosabb változást tapasztalhatunk.
A szöveg azt mondja, hogy „az apostolok által sok jel és csoda történt”, ami miatt mindenkit szent ámulat és tisztelet fogott el. Hajlamosak vagyunk leragadni a látványos csodáknál, a gyógyulásoknál és a természetfeletti megnyilvánulásoknál. De ha jobban megvizsgáljuk a kontextust, a legnagyobb csoda nem az utcákon történt, hanem az emberek szívében és a társadalmi kapcsolataikban.
Az igazi jel az volt, hogy egy alapvetően megosztott, gyanakvó és hierarchikus világban létrejött egy olyan közösség, ahol az egyéni érdekek háttérbe szorultak a közjó javára. „A hívők egy akaraton voltak, és amijük csak volt, mindent közösnek tekintettek.”
Ismertem egy embert, akinek semmije sem volt, de egy keresztény üzletember maga mellé vette, segítette pénzzel és szakértelemmel, hogy az illető felépíthessen egy sikeres vállalkozást.
Néhány évtized múlva, ez az addig szegény ember, nagyon meggazdagodott, de elfelejtette honnan indult. Büszkén mondta: " Én tartom el az adományaimmal az egész egyházamat." Úgy gondolta az adományaiért cserébe jogában áll az egyházát is az üzleti vállalkozásának tekinteni és kéretlen tanácsokat osztogatni. Amikor visszautasították a tanácsait amik lehet a vállalkozásában működtek volna, de az egyházat csődbe vitték volna, meg volt sértődve, telefonálgatott, dühöngött, mint egy kisgyerek, aki még nem tanulta meg megfelelően kezelni az érzelmeit, mert nem tudta az akaratát érvényre juttatni.
Néhány év múlva, Isten megengedett egy olyan nehéz helyzetet az életében, amikor hiába volt meg a nagy vagyona, semmit sem tehetett, mert a problémát nem lehetett pénzzel megoldani.
Teljesen összetört. Sírt, gyászolt hiába volt ugyanannyi vagy még több pénz a bankszámláján. A közössége pedig nem vetette meg. Nem mondták: " A bunkó gazdag oldja meg a problémáit. Úgyis mindig okos volt."
Körülvették azzal a szeretettel, támogatással, amit pénzen nem lehet megvenni. És ennek az embernek akkor változott meg igazán az élete. Akkor nyílt meg igazán a szíve Isten és az emberek felé.
Alapbeállításunk a szűkösség mentalitása: „Ha neked adom, nekem kevesebb marad. Meg kell védenem a magamét, mert ha én nem gondoskodom magamról, senki sem fog.” Az első keresztényeknél ez a belső, egzisztenciális szorongás tört meg. Olyan mély biztonságra leltek Isten szeretetében, hogy képessé váltak elengedni a görcsös ragaszkodást a javaikhoz. Nem kényszerből, nem egy politikai ideológia (kommunizmus) nyomására tették, hanem egy belső, önkéntes, szeretetből fakadó döntés eredményeként.
Az első keresztények zseniálisan ötvözték a monumentálisat a mindennapival:
A Templom a nagy közös igazodási pont volt, a tanítás és az imádat helye.
Az otthoni asztal, a kiscsoportos tanulmányozás pedig az a hely, ahol az elmélet gyakorlattá vált. Ahol az igehirdetésből hús-vér kapcsolat, megosztott étel, őszinte beszélgetés és sebezhetőség lett.
És mindezekre az igényt és a megvalósítást a Szentlélek munkálta a megtért keresztényekben.
Ha a hitedet csak a templomfalak között, a vasárnapi istentiszteleten éled meg, az olyan, mintha csak a nézegetnéd a receptkönyvet, de otthon soha nem főznél semmit. A valódi, átformáló lelki élet a konyhaasztalok mellett dől el, ott, ahol maszkok nélkül vagyunk jelen egymás számára.
az emberek nem a tökéletes elméletekre, hanem a hiteles, működő modellekre szomjaznak. Az első gyülekezetnek nem voltak közösségi média kampányai, nem voltak óriásplakátjai, mégis: „Még azok is kedvelték őket, akik nem tartoztak közéjük. Az Úr pedig napról napra gyarapította a csoportot...”
A társadalom azért figyelt fel rájuk, mert látták, hogy ezek az emberek máshogy kezelik a pénzt, máshogy beszélnek egymással, vannak nézeteltéréseik, feszültségeik, de máshogyan oldják meg azokat és nincsenek köztük elfelejtett, magányos, szükségben szenvedő tagok. Az a fajta „őszinte szív és boldog öröm”, amivel ők éltek, a legvonzóbb alternatíva volt egy megfáradt világban.
Kedves barátom, ma a világunk tele van törésvonalakkal, magánnyal és gyanakvással. Olyan könnyű bezárkózni a saját kis biztonsági zónánkba, és védeni a magunkét. De Isten ma is arra hív, hogy törd meg a szűkösség mentalitását. Törd össze magadban a sötét büszkeség felfogását: " Ezt én szereztem, ez csak az enyém és senkinek semmi köze hozzá. Az én életem az én dolgom a te életed pedig a te dolgod." Nyisd meg a szívedet, talán az otthonodat is, és merj jelen lenni mások számára. Nem kell hozzá vagyon, sokszor egy őszinte figyelmet tükröző beszélgetés, egy közös kávé vagy egy segítő kéz is elég ahhoz, hogy valaki számára kis szentéllyé alakítsd a környezetedet. Ne feledd: a világ nem a teológiai vitáinkból fogja megérteni Istent, hanem abból a szeretetből, amit rajtunk keresztül tapasztal meg.
A Szentlélek Isten ma sem változott. Ha úgy érzed távol kerültél a fenti modelltől, a hiteles Krisztus követéstől, talán érdemes lenne keresned egy közösséget vagy ha úgy érzed felületes közösségi életed van, ideje lenne odamenned valakihez és azt mondani: A testvérem vagy. Szeretnélek jobban megismerni és megosztani veled, amit én is Istentől kaptam."


IMA: Mennyei Atyám, köszönöm Neked azt a csodálatos mintát, amit az első keresztények életén keresztül mutatsz nekünk. Beismerem, hogy a mai rohanó és bizonytalan világban sokszor úrrá lesz rajtam a félelem és az önzés, és hajlamos vagyok görcsösen ragaszkodni a saját kényelmemhez és javaimhoz. Kérlek, szabadíts meg a szűkösség mentalitásától! Adj nekem tiszta, őszinte és nagylelkű szívet. Segíts, hogy ne csak a templomi, gyülekezeti alkalmakon keresselek Téged, hanem képes legyek az otthonomat és a mindennapi kapcsolataimat is a Te jelenléted kis szentélyévé formálni. Használj engem a mai napon arra, hogy békességet, örömöt és kézzelfogható támogatást vigyek valaki életébe, aki magányos vagy szükségben van. Jézus nevében, Ámen.