A sötétség lehetőségei

A filiszteusok összegyűjtötték seregüket, behatoltak Izráel területére, és letáboroztak Súnem mellett. Saul is összehívta seregét egész Izráelből, és Gilbóánál vert tábort. Amikor meglátta a filiszteusok táborát, nagyon megrettent, és szívét összeszorította a félelem. Azután megkérdezte az Örökkévalót, aki azonban nem válaszolt neki sem álom, sem az Úrím, sem a próféták által. Végül Saul ezt mondta a tisztjeinek: „Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, elmegyek hozzá és megkérdezem őt!” „Lakik egy ilyen asszony nem messze innen, Éndórban!” — mondták azok. Saul álruhába öltözött, hogy senki se ismerje föl, majd éjjel két emberével együtt elment ahhoz az asszonyhoz, Éndórba. Ezt kérte tőle: „Mondj nekem jövendőt a szellem által, kérlek, és idézd meg, akit mondok neked!” De az asszony így válaszolt: „Uram, te is jól tudod, hogy Saul király kiűzte a halottidézőket és a jósokat Izráel földjéről. Csapdába akarsz ejteni, hogy megöljenek?” Saul azonban megesküdött neki az Örökkévalóra: „Él az Örökkévaló, hogy emiatt nem lesz semmi bántódásod!” „Hát jó — egyezett bele az asszony —, akkor mondd, kit idézzek föl neked?” „Sámuelt!” — felelte Saul. Amikor az asszony meglátta Sámuelt, fölsikoltott. Azután Saulhoz fordult: „Hiszen te vagy Saul! Miért csaptál be engem?!” De a király megnyugtatta: „Ne félj, nem lesz semmi bántódásod! De mondd csak, kit látsz?” „Látok egy isten-félét feljönni a földből” — válaszolta az asszony. „Milyennek látod?” — kérdezte Saul. „Olyan, mint egy öregember, és köpenyt visel” — felelt a halottidéző. Saul azt gondolta, hogy ez Sámuel, ezért arccal a földre borult előtte. Sámuel ekkor megkérdezte Saultól: „Miért háborgatsz engem? Miért idéztél meg?” Saul így válaszolt: „Igen nagy bajban vagyok! A filiszteusok hadjáratot indítottak ellenem, ráadásul még Isten is elhagyott engem! Hiába kérdezem, nem válaszol sem a próféták, sem álom által. Ezért fordultam hozzád, hogy tanácsot kérjek, mitévő legyek most.” De Sámuel ezt felelte: „Ha az Örökkévaló elhagyott téged, és ellenségeddé lett, akkor mi értelme, hogy engem megkérdezz? Az Örökkévaló azt teszi, amit általam előre megmondott neked: Kiveszi kezedből a királyi uralmat, és másnak — Dávidnak — adja. Azért teszi ezt, mert nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának: nem hajtottad végre az amálekieken az Örökkévaló ítéletét, amelyet lángoló haragjában hozott. Ezen felül az Örökkévaló veled együtt kiszolgáltatja Izráelt is a filiszteusoknak. Holnap te is, meg fiaid is velem lesztek. Bizony, Izráel seregét az Örökkévaló a filiszteusok kezébe adja, akik legyőznek titeket.” Amint ezt Saul meghallotta, annyira megrémült, hogy összeesett, és elterült a földön.                     Sámuel első könyve 28. fejezet 4-20. versek





A mai napon elérkeztünk a Sámuel prótéfáról szóló sorozatunk utolsó részéhez. Láthattuk, hogy Annának, egy hittel teljes, elszánt édesanyának az imádsága és áldozata által, milyen csodálatos embert kapott Izrael népe Istentől. Amit Isten kezébe teszünk, azt Ő csodálatos dolgokra tudja felhasználni.

Képzelj el egy modern repülőgépet, amely sűrű, éjszakai viharba kerül. A látótávolság nulla, a turbulencia rázza a törzset, a pilóta pedig kétségbeesetten próbálja felvenni a kapcsolatot az irányítótoronnyal. De a rádió néma. Semmi válasz, csak a statikus zörej. Egy tapasztalt pilóta ilyenkor tudja, hogy a legfontosabb szabály: bízni a műszerekben, tartani az irányt, és nem hozni hirtelen, meggondolatlan döntéseket.

A pánik azonban rossz tanácsadó. Ha a pilóta elengedi a kormányt, lekapcsolja a navigációt, és elkezd vaktában, puszta megérzésből manőverezni, a katasztrófa garantált.

Sámuel első könyvének 28. fejezetében egy emberi és spirituális végjáték szemtanúi vagyunk. Saul király a Gilbóa-hegynél áll, vele szemben a félelmetes filiszteus sereg. A Biblia azt mondja: „szívét összeszorította a félelem.” Saul megkérdezi Istent, de a menny néma: se álom, se próféták, se a papok szent sorsvetése (az Úrím) nem ad feleletet.

Mit tesz a sarokba szorított, pánikoló király? Olyan helyre megy, amit korábban ő maga tiltott be törvénnyel. Álruhát ölt, besurran az éjszaka sötétjében Éndórba, egy halottidéző asszonyhoz, és azt kéri: hozza vissza neki a múltat, hozza vissza Sámuelt.

Nézzük meg ennek az éjszakai utazásnak a mély, húsba vágó igazságait:
1. A némaság nem az elhagyatottság, hanem a teszt ideje

Amikor Saul azt tapasztalta, hogy Isten nem válaszol, azt hitte, végleg elhagyta őt. Isten korábban már mindent elmondott Saulnak, amit tudnia kellett. Megmondta, hol hibázott, mit kellett volna tennie, és mi a következmény. Isten némasága nem az információ hiánya volt, hanem az utolsó esély a valódi, mély bűnbánatra.

Amikor az életünkben Isten hallgat, az ritkán jelenti azt, hogy elfordult tőlünk. Gyakran ez a hitünk legfontosabb tesztje. Meg tudok-e bízni abban, amit Isten a „világosságban” már elmondott nekem, amikor körülöttem minden sötétbe borul? Vagy ha az Ő válasza késik, azonnal elkezdem a magam alternatív, sokszor kétes módszereivel megoldani a problémát?

Saul vétkeinek következménye a királyság elvesztése volt, de nem kellett volna meghalnia. Ha eljutott volna az őszinte bűnbánatra, ez történhetett volna másképp is. Ekkorra azonban a szíve teljesen megkeményedett. A kegyetlen pogány királynak megkegyelmezett, de az ártatlan Nób városában szolgáló, védtelen és fegyvertelen papokat kegyetlenül kivégeztette.

Dávid többször megkimélte Saul életét, de ő megszállottan mégis végezni akart vele.
2. Az álruha csapdája

Saul királyi díszek nélkül, egyszerű ruhában megy a jósnőhöz. Ez a részlet mély lélektani igazságot hordoz. Amikor letérünk az egyenes útról, amikor megalkuvó, kétes megoldásokhoz folyamodunk, mindig „álruhát” kell öltenünk. El kell rejtenünk a valódi énünket a környezetünk elől, sőt, sokszor önmagunk előtt is.

De a sötétségben talált alternatívák soha nem hozzák el a várt megnyugvást. Amikor a jósnő látomásában megjelenik a palástot viselő öregember – Sámuel alakja –, a próféta szavai nem hoznak vigaszt. Csak a rideg tükröt tartják Saul elé: „Ha az Örökkévaló elhagyott... akkor mi értelme, hogy engem megkérdezz?” A hamis spirituális utak, a horoszkópok, a spiritizmus vagy a manipulatív technikák soha nem oldják meg a belső krízist. Csak elmélyítik azt az űrt, amit egyedül Isten tiszta jelenléte tudna betölteni. Hiába tesznek a mai halottidézők, jövendőmondók Bibliát az asztalukra és keresztet a szórólapjaikra, hiába hazudják azt, hogy tiszta forrásból származik a tudásuk, mert mögöttük ugyanúgy sötétség, romlottság és halál van.
3. Az elmaradt amáleki bosszú árnyéka

Sámuel szelleme emlékezteti Sault a bukása gyökerére: „mert nem hajtottad végre az amálekieken az Örökkévaló ítéletét”. Milyen félelmetes összefüggés! Saul évekkel korábban megkímélte az ellenséget, mert az kényelmes és jövedelmező volt neki. Azt hitte, az a múlt már el van temetve. De az elintézetlen, szőnyeg alá söpört engedetlenségünk mindig a legkritikusabb pillanatban látogat vissza hozzánk.

A megalkuvásaink kamatostul követelik vissza a jussukat. Saul ott fekszik a földön, teljesen összeomolva, mert rájön, hogy a saját maga által választott menekülőút nem a szabadulást hozta el, hanem a végleges bukást.

Mivel figyelmek kívül Isten múltban kijelentett szavait, nem volt hajlandó megalázkodni, bűnbánatra jutni, hanem okkultizmussal tetézte bűneit ez immár nemcsak a királyságába, hanem az életébe került.

Akár régóta keresztény vagy, akár csak most próbálod kibogozni az életed kusza szálait, a kérdés ma neked szól: Amikor jön a vihar, és Isten rádiója látszólag néma, hová fordulsz?

Beéred az éjszakai „éndóri” alternatívákkal? A pótcselekvésekkel, a mérgező kapcsolatok menekülőútjaival, a világi manipulációkkal vagy a belső iránytűd feladásával? Vagy van bátorságod megállni a Gilbóa-hegyen, letenni az álruhádat, és azt mondani: „Uram, ha nem látom is az utat, ha most nem hallom is a szavadat, én akkor sem lépek ki a Te jelenlétedből. Hittel rátámaszkodok az eddigi ígéreteidre és rád bízom életemet.”

Isten csendje nem mindig a távolságtartás jele, hanem a bizalom iskolája. Ne a sötétségben keress válaszokat, mert ott csak a bukás vár. Maradj az egyenes úton, mert a hajnal mindig ott virrad fel, ahol a hűség kitartott az éjszakában.

IMA: Mennyei Atyám, Te látod azokat a helyzeteket az életemben, amikor sűrű sötétség vesz körül, és nem hallom tisztán a Te szavadat. Bocsásd meg nekem, amikor a pánik és a türelmetlenség miatt saját, tiltott vagy megalkuvó utakat kerestem a problémáim megoldására. Adj nekem erőt és állhatatosságot, hogy a Te hallgatásod idején is bízni tudjak a Te jóságodban és korábbi ígéreteidben. Segíts levetnem minden spirituális és emberi álruhát, és őszintén megállni Előtted. Hiszem, hogy a Te csended mögött is szeretet és terv van. Jézus Krisztus nevében, Ámen.