Az erkély nézőpont

Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten: jobb keze felől maga mellé ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek láttára, és ezt halljátok. Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta: »Így szólt az Örökkévaló az én Uramhoz: Ülj mellém, a jobb oldalamra amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!« Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ehhez semmi kétség nem fér!”
Apostolok Cselekedetei 2. fejezet 33-36. versek

A mai tudomány beszél az "erkély nézőpontról."  Amikor egy szervezetben vagy egy közösségben kitör a káosz, a vezetők hajlamosak beleveszni a részletekbe. Elvesznek az apró-cseprő problémák megoldásában miközben nem látják a nagy képet és az alapproblémákat. 

A valódi, átütő megoldás azonban mindig ott kezdődik, ha képesek vagyunk hátralépni, felmenni az erkélyre, és onnan, fentről ránézni az egész folyamatra. Onnan fentről hirtelen minden mintázat tisztává válik.

Péter apostol pünkösdi beszédének ebben a szakaszában pontosan egy ilyen nézőpontot mutat be a hallgatóságának.

Az emberek még a jeruzsálemi események a hatása alatt álltak: a politikai feszültségek, a kivégzés sokkja, a bizonytalanság és a pletykák sűrűjében éltek. Péter azonban megfogja a tekintetüket, és felemeli a legmagasabb helyre, az Isten jobb keze felől lévő székhez.

Én is erre hívlak ma lélekben. Nézzük meg hogyan néznek ki a dolgok Isten jobbján levő székből szemlélve, hogy jobban megértsük a világ és életünk dolgait. 

A zsinagógákban évszázadokon át keresték a választ arra, hogy ki az a titokzatos alak, akit Dávid így nevez: „az én Uram”, és akit az Örökkévaló meghív maga mellé a társtrónra. Péter zseniális logikával mutat rá: Dávid nem magáról beszélt, hiszen az ő földi sorsa beteljesedett, nem ment fel a mennybe, hogy elfoglalja az Atya jobbján levő helyet. 

 A világ – a vallási elit, a római joggépezet és a csőcselék – hozott egy döntést. Kiszerkesztették, elítélték, megbélyegezték és kivégezték Jézust. A humán tőke és a földi hatalom azt hitte, lezárta az ügyet. De a legfelsőbb égi tekintély nemcsak hogy megváltoztatta ezt a földi ítéletet, hanem a legmagasabb polcra emelte a Vádlottat. Isten azt mondta: „Aki nektek elvetendő volt, az Nálam a mindenség Ura.”

De figyeljük meg jól azt a mondatot, ami a mai napunk kulcsa lehet: „Ülj mellém, a jobb oldalamra, amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!”

Gondolkozzunk el ezen a stratégián. Mi a modern ember reflexe, ha támadás éri, ha jön a krízis, vagy ha összecsapnak a feje felett a hullámok? Azonnal beindul a belső „harcolj vagy menekülj” mechanizmus. Görcsösen elkezdünk rohanni, vitatkozni, bizonygatni az igazunkat, kontrollálni a környezetünket, és addig pörgünk, amíg lelkileg és fizikailag teljesen ki nem égünk.

Isten stratégiája ezzel szemben az elnyert pozícióból fakadó nyugalom. Jézusnak nem kellett a feltámadása után egy gerillaháborút indítania a kritikusai ellen. Ő leült. A zsidó hagyományban a királyi trónon való ülés a befejezett munka, a megfellebbezhetetlen tekintély és a stabilitás jelképe. Jézus nem idegeskedik a történelem alakulása miatt. Ő tudja, hogy a győzelem már megszületett, és a kibontakozása csupán idő kérdése.

A belső, lelki békénk soha nem a problémáink hiányából fakad, hanem a helyzetünk biztonságából. Amikor az életedet és a mindennapi döntéseidet nem a félelem szintjéről kezeled, hanem összekapcsolódsz Azzal, Aki a legmagasabb helyen ül, akkor megváltozik a te belső légköröd is. Megengedheted magadnak azt a luxust, hogy megnyugodj a vihar kellős közepén.

Mi az a terület ma az életedben, ahol úgy érzed, csak lökdösődsz, és teljesen kimerültél? Egy elmérgesedett családi konfliktus? A jövőtől való egzisztenciális szorongás? Vagy egy belső vád, ami a múltad hibái miatt marcangol? 

Ne a probléma szintjén akard megnyerni ezt a csatát. Emeld fel a tekinteted az erkélyre. Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, Aki ma a te ügyedet is a kezében tartja. Kérdezd meg Tőle: " Uram! Te onnan hogy látod? Mi a megoldás?"  És amikor ez a mennyeien lehorgonyzott békesség valósággá válik benned, az olyan lesz, mint a pünkösdi Szellem kiáradása: a környezeted látni és hallani fogja, hogy valami egészen más, valami felettes erő vezet téged.

IMA: Mennyei Atyám, köszönöm Neked, hogy az életem feletti utolsó szót nem a körülményeim, nem a kritikusaim és nem is a saját elrontott döntéseim mondják ki. Köszönöm, hogy Jézust a legmagasabb helyre emelted, és az Ő kezébe adtál minden hatalmat. Megvallom, hogy sokszor próbáltam a saját erőmből, görcsösen megvívni a harcaimat, és belefáradtam a mindennapi szorongásba. Ma leteszem a fegyvereimet, és belépek a Te nyugalmadba. Segíts, hogy ne a problémáim szintjéről nézzem az életemet, hanem abból a biztonságból, amit a Te jelenléted ad. Áraszd ki rám a Te Szent Szellemedet, hogy békességgel, bölcsességgel és bátor szívvel járhassak a mai napon. Ámen.