Életmentő beavatkozás

Ennek hallatára a Főtanács tagjai dühükben a fogukat csikorgatták, és meg akarták ölni az apostolokat. Apostolok Cselekedetei 5. fejezet 32. vers

Ismered azt a tehetetlen, fojtogató érzést, amikor valaki telibe találja a legfájóbb pontodat? Nem a rosszindulatú kritikára gondolok. Arra a pillanatra, amikor valaki kimondja a színtiszta igazságot rólad – azt, amit te magad is pontosan tudsz, de hosszú ideje próbálod elrejteni a világ és magad elől is.
Mi ilyenkor az első, szinte automatikus emberi reakció? A védekezés. És azonnal utána: a harag.
Az ókorban élt egy hatalmas uralkodó, Nagy Tigranész, Örményország királya. Amikor a római hadsereg megindult a birodalma ellen, egy hírnök lélekszakadva rontott be a trónterembe, hogy jelentse a halálos veszélyt. Mit tett a király? Hálás volt a figyelmeztetésért? Nem. Olyan dühös lett, amiért a hírnök megzavarta a kényelmét és a biztonságérzetét, hogy azonnal lefejeztette az embert.
Mi lett az eredmény? Ezután senki sem mert igazat mondani neki. A király egy hamis, biztonságosnak hitt buborékban élt egészen addig, amíg a valóság – a római légiók – rá nem törte az ajtót. Tigranész azt hitte, hogy ha megöli a hírnököt, azzal megsemmisíti a problémát is. De a hadsereg attól még jött.
Pontosan ez a dráma játszódik le a mai Igében is...
Az apostolok nem gyűlölettel beszéltek. Nem akartak bosszút. Csak letették a tényeket az asztalra. De az igazság éles volt, mint a sebészkés. A Főtanács tagjai – a vallási és politikai elit – válaszút elé kerültek: vagy elismerik a hibájukat, összetörnek és megváltoznak, vagy megsemmisítik a tükröt. Ők a tükröt akarták összetörni.
A rabbinikus irodalom jól ismeri a „szinát chinám”, az ok nélküli gyűlölet fogalmát. De ha mélyebbre nézünk, ennek a gyűlöletnek nagyon is van oka: a sarokba szorított büszkeség. Amikor Isten igazsága rávilágít a sötétségünkre, a büszkeségünk fellázad.
Hányszor tesszük ugyanezt mi magunk is a mindennapokban, kicsiben?
Amikor a házastársad rákérdez egy eltitkolt dologra, és te támadással válaszolsz.
Amikor egy barátod figyelmeztet, hogy túl sokat iszol, vagy rossz irányba tart az életed, és te azonnal megsértődsz.
Amikor a Szentlélek csendesen rámutat egy bűnödre, egy rossz szokásodra, és te elkezded kimagyarázni.
Mi történik ilyenkor odabent? Bezárkázozol. Csikorgatod a fogad. Megszületik a düh. Mert az igazság fáj.
De van egy titok, amit meg kell értened: Isten igazsága soha nem azért sebez meg, hogy elpusztítson, hanem azért, hogy meggyógyítson. Isten nem azért mutat rá a sebedre, hogy megszégyenítsen, hanem azért, hogy kitisztítsa azt.
Ha ma valami felbosszantott, ha egy ige, egy prédikáció, vagy egy hozzád közel álló ember szava dühöt váltott ki belőled, ne a fogadat csikorgasd! Ne a hírnököt akard megölni! Állj meg egy pillanatra, nyisd ki a kezed, és engedd el a büszkeségedet. A gyógyulás ott kezdődik, ahol a védekezés véget ér.

IMA: Mindenható Istenem, élő Jézus Krisztus! Törd össze a szívem keménységét! Elegem van abból, hogy falakat építek a saját igazságom védelmében, és dühvel reagálok, ha valaki rávilágít a hibáimra. Uram, amikor a Te szavad vagy a valóság tükre fáj, ne engedd, hogy a harag és a büszkeség elvakítson! Adj nekem alázatos, formálható szívet, amely nem a tükröt akarja összetörni, hanem kész megváltozni. Szentlélek, égess ki belőlem minden hamis énképet és makacsságot! Engedd, hogy az igazságod szabaddá tegyen, még akkor is, ha a vágás először fáj. Nem akarok többé harcolni ellened. Neked adom a fegyvereimet, Tied az életem! Jézus Krisztus nevében, Ámen!