Isten nagy ereje és kegyelme

A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt. Senki semmi jószágát nem mondta magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Mert szűkölködő sem volt közöttük senki, mert akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták azokat, elhozták az eladott javak árát, és letették az apostolok lábai elé, azután elosztották egymás között, amint kinek-kinek szüksége volt rá.
József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el (ami azt jelenti, hogy Vigasztalás fia), Lévita, származása szerint ciprusi, neki mezője volt, eladta azt, a pénzt elhozta, és az apostolok lábai elé letette.
Apostolok Cselekedetei 4. fejezet 32-36. versek

Az emberi történelem legnagyobb és legveszélyesebb illúziója egyetlen apró szócskába sűrűsödik: „Enyém”.

A modern pszichológia jól ismeri a „birtoklási hatást”: amint valami a tulajdonunkká válik, azonnal túlbecsüljük az értékét, és görcsösen ragaszkodni kezdünk hozzá. Kerítéseket építünk és privát birodalmakat biztosítunk be, miközben a lelkünk lassan éhen hal a magánytól a saját magunk által emelt várakban. A biztonság iránti görcsös vágyunk így válik végül a legszűkebb börtönünkké.

Az első században azonban történt valami, ami teljesen felrobbantotta ezt a túlélési ösztönt.

Amikor az őskeresztény gyülekezet tagjai rácsodálkoztak a feltámadás felfoghatatlan valóságára, a szívükben valami végérvényesen megváltozott. Az Apostolok Cselekedetei arról számol be, hogy a hívők sokaságának egy volt a szíve és a lelke, és senki sem mondta a vagyonát a magáénak. Ez nem egy felülről kényszerített gazdasági rendszer volt, hanem a belső szabadság spontán, megállíthatatlan robbanása.

A gyökerek: Miért mozdult meg a föld?

A zsidó gondolkodásban és a Tóra logikájában a föld mindig Istené maradt, az ember csupán ideiglenes sáfár volt rajta. Amikor ezek a hívők meglátták a feltámadott Krisztust, megértették, hogy ha a halál sem tarthatja fogva őket, akkor a földi javaknak sincs többé joguk uralkodni felettük. A radikális nagylelkűség nem a szabályok követéséből, hanem a radikális kegyelem megértéséből fakadt.

A Szentírás külön kiemeli Józsefet, akit az apostolok Barnabásnak, azaz a „Vasztalás fiának” neveztek el. Lévitaként a törvény szerint neki nem is lehetett volna saját öröksége Izraelben, ő mégis birtokolt egy mezőt Cipruson – talán azért, mert a bizonytalan időkben emberi módon be akarta biztosítani a jövőjét. Amikor azonban találkozott a Krisztusban megjelent kegyelemmel, eladta a földet, és a teljes árat letette az apostolok lába elé, felszámolva a saját maga által gyártott biztonsági hálót.

A te életed, a te harcod

Ez az üzenet valójában nem a bankszámládról szól, hanem a szíved trónjáról. A megalkuvó, erőtlen kereszténység ott kezdődik, amikor vasárnap boldogan odaadjuk a dicsőítésünket Istennek, de hétfő reggel már görcsösen markoljuk a saját életünk feletti kontrollt.

Mit védelmezel ma ennyire elszántan a házasságodban, a munkahelyeden vagy a belső harcaidban? A jogaidat? A magad igazát? A nehezen felépített tekintélyedet?

Amíg a saját biztonsági hálódat szövöd, addig nem fogod tapasztalni azt a „nagy erőt” és „kivételes kegyelmet”, ami az első gyülekezet életét jellemezte. Az igazi közösség és az átütő isteni jelenlét ott kezdődik, ahol lebontjuk a privát kis birodalmaink falait.

Nézzünk most mélyen önmagunkba, és beszélgessünk őszintén a kommentekben: Mi az az egyetlen dolog az életedben – legyen az egy anyagi javakhoz való ragaszkodás, egy eltitkolt seb, egy kapcsolat vagy a saját igazad –, amire eddig azt mondtad: „ez az enyém, ehhez senkinek sincs köze”, de érzed, hogy a visszatartása valójában gátolja a lelki szabadságodat?

Ima:  Mindenható Istenem, bocsásd meg, hogy oly gyakran a saját magam által épített várakban keresem a biztonságot, és nem a Te hűségedben. Törd össze bennem a birtoklás és a kontroll görcsös vágyát. Adj nekem olyan bátor és szabad szívet, mint amilyen Barnabásé volt, hogy ne csak a javaimat, de a jogaimat és a jövőmet is képes legyek letenni a Te lábaid elé. Hadd áradjon a Te nagy erőd és kegyelmed a mindennapjaimban. Ámen.