Az önteltség végzetes

Heródes egy bizonyos napon gyönyörű királyi ruhában trónra ült, és nagy szónoklatot tartott. 22A sokaság így kiáltozott: „Egy isten szava ez, nem emberé!” Ekkor az Úr egyik angyala azonnal lesújtott Heródesre, aki elfogadta ezt a dicséretet, és nem Istennek adta a dicsőséget. A király testét férgek emésztették meg — így pusztult el. Isten üzenete azonban egyre jobban terjedt, és egyre több emberhez jutott el.
Apostolok Cselekedetei 12. fejezet 22-24. versek



A zsidó történetíró, Flavius Josephus részletesen feljegyezte ezt az eseményt: Heródes Agrippa tiszta ezüstszálakból szőtt díszruhát öltött magára a cézáreai színházban. Amikor a kora reggeli napfény rávetült, a köpenye vakítóan ragyogott. A tömeg elámult a látványtól, a király szónokolni kezdett, az emberek pedig – akik nemrég még élelemért és békéért hajbókoltak előtte – elkezdték skandálni: „Egy isten szava ez, nem emberé!”
Mi volt Heródes igazi bűne? Nem az, amit tett, hanem amit elmulasztott megtenni. Nem intette le a tömeget. Csendben maradt, mélyen beszívta az elismerést, és elhitte magáról, hogy ő a forrás.
A büszkeség és az elbizakodottság mindig ugyanazt a három lépést követi:
Elfelejti az ajándék jellegét: A tehetséget, az észt, az egészséget és a pozíciót úgy kezeli, mintha a saját érdeme lenne, nem pedig rábízott tálentum.
Függővé válik a visszajelzésektől: A másoktól kicsikart elismerés lesz a belső biztonsága, miközben a tömeg tapsa a legmegbízhatatlanabb dolog a földön.
Kívül ragyog, belül rohad: A csillogó külső sokszor csak elfedni próbálja a belső ürességet és a romlást.
A bibliai beszámoló kíméletlenül őszinte: a király, aki pár perce még istenként tetszelgett az ezüstruhájában, a porba hullott, és a legkisebb teremtmények, a férgek martaléka lett. A pillanatnyi hatalom és az emberi gőg egy szempillantás alatt semmivé foszlott.
De a fejezet utolsó mondata mindent elmond: „Isten üzenete azonban egyre jobban terjedt, és egyre több emberhez jutott el.”
A zsarnokok, a színpadi fellépők, az önmagukat ünneplő emberek és a magabiztos hangoskodók jönnek és mennek. A rendszerek összeomlanak, a látszatok lelepleződnek. De Isten Igazsága, az Ő szava és országa megrendíthetetlen marad.
Bármilyen sikert érsz el a munkádban, a családodban vagy a szolgálatodban, maradj alázatos. A lámpának nem az a dolga, hogy magára vonja a figyelmet, hanem az, hogy közvetítse a fényt.

IMA: Uram, te pontosan ismered az emberi szívet, és látod, milyen könnyen megmámorosodik az elismeréstől és a sikertől. Bocsásd meg nekem azokat a perceket, amikor a saját érdememnek tulajdonítottam azt az erőt, tehetséget vagy lehetőséget, amit valójában tőled kaptam ajándékba. Őrizz meg az önteltségtől, a látszatok hajszolásától és attól, hogy mások tapsában keressem az értékemet. Adj nekem tiszta, alázatos szívet, amely minden áldásért neked mond köszönetet, és a Te dicsőségedet szolgálja a mindennapokban. Jézus Krisztus nevében, Ámen.