Apostolok Cselekedetei 9. fejezet 32-25. versek
.png)
A legnagyobb veszély nem az, amikor összetörsz, hanem amikor megszokod a betegségedet.
Éneász nyolc éve feküdt ugyanabban az ágyban. Nyolc év hosszú idő. Ennyi idő alatt egy állapot nemcsak a testedet zárja börtönbe, hanem az elmédet is. Megszokod a falakat. Megszokod, hogy mások szolgálnak ki. Megszokod a tehetetlenséget. A tehetetlenségből lassan megszokás lesz, a megszokásból pedig azt a következtetést vonod le, hogy te csak ennyi vagy és semmi más.
Milyen sokszor történik meg velünk ugyanez lelki értelemben!
Csalódtál, megsebezték a lelkedet, vagy elkövettél egy óriási hibát – és szépen berendezkedtél a fájdalmadban. Évek óta hajtogatod a sebeidet. A múltad lett a kifogásod arra, miért nem lépsz tovább, miért nem bízol meg senkiben, és miért nem vállalsz felelősséget a saját életedért.
És ekkor belép a szobába Péter.
Nem ül le mellé, hogy nyolc év után elismételtesse vele a panaszait. Nem sajnálkozik. Azt mondja: „Éneász! Jézus, a Messiás meggyógyít téged! Kelj fel, és tedd rendbe az ágyadat!”
Jézus megadja a kenetet és az erőt, de a mozdulatot neked kell megtenned. Ő átformálja a szívedet, de neked kell feltakarítanod a régi beidegződéseket. Ő megszünteti a lelki bénultságot, de neked kell elpakolnod a kifogásaidat, hogy ne csábítson vissza a megszokott önsajnálat.
Lidda és Sáron egész lakossága nem egy teológiai előadás hatására tért meg. Azért tértek meg, mert látták, hogy aki nyolc évig egy helyben feküdt, az most a saját lábán áll, és teszi a dolgát. A cselekvő, átformált életnél nincs erősebb bizonyságtétel a világ számára.
Ne dédelgesd tovább a sebeidet! Ne rendezkedj be a lelki nyomorúságodban! Jézus ma neked is kimondja a nevedet. Az erő megvan – a kérdés csak az: felkelsz, vagy tovább fekszel a megszokásban?
IMA: Úr Jézus! Bocsásd meg nekem, amikor belaktam a saját nyomorúságomat! Bocsásd meg, hogy a múltam sebeit és a csalódásaimat használtam kifogásként arra, miért nem lépek előre!
Megtagadom a passzivitást, megtagadom az önsajnálatot! Elhiszem, hogy a te nevedben ma is van szabadulás és van gyógyulás. Nem akarok többé a régi börtönöm rabja lenni.
Adj nekem erőt és belső tartást, hogy elpakoljam a kifogásaimat! Megvetem a hitem ágyát, felkelek, és felelősséggel, megújult lélekkel indulok el azon az úton, amit kijelöltél számomra!
Tégy a te átformáló hatalmad élő bizonyságává! A Te drága és nagy nevedben, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése