Apostolok Cselekedetei 12. fejezet 18-19. versek
.png)
Tegnap olvashattunk arról, hogy Péter csodálatos módon kiszabadult az őrök, a bilincsek és a börtön szorításából egy angyal segítségével.
Másnap reggel a börtönben nem egyszerűen megdöbbenés volt: pánik és káosz tört ki. A római hadijog kíméletlen volt. Ha egy őrtől megszökött az, akit őríznie kellett, akkor nem lefokozták, nem a fizetéséből vontak le, nem adták át a belső ellenőrzésnek, nem bocsátották el, hanem automatikusan megkapta azt a büntetést, ami a fogolyra várt volna. A katonák pontosan tudták, hogy az életük forgott kockán. Ellenőrizték a zárakat, a láncokat, az ajtókat – minden a helyén volt, mégis üresen állt a cella.
Heródes reakciója pedig pontos képet ad arról, hogyan viselkedik egy hatalommániás ember, amikor sérül a büszkesége:
Kétségbeesett kutatásba kezd: Megpróbálja visszahozni a kezéből kicsúszott helyzetet, de amit Isten kimentett, azt emberi hatalom nem tudja visszarántani.
Bűnbakot keres: Mivel nem tudja beismerni a vereségét, a saját embereit vonja felelősségre.
Pusztítással leplezi a tehetetlenségét: Kivégezteti az őröket, hogy a tekintély látszatát fenntartsa.
Ugyanúgy ahogyan kivégeztette az ártatlan Jakab apostolt csak azért, hogy a megtépázott népszerűsége kicsit emelkedjen.
Amikor a mérgező, irányításmániás emberek elveszítik a hatalmat feletted, a sötétség dühöngeni kezd.
Sokan élnek abban a félelemben, hogy a múltjuk, a régi kudarcaik, egy lehúzó ember vagy a bűntudatuk bármikor visszanyúlhat értük. De jegyezd meg jól: ha Isten kihozott egy rabságból, a régi cellád üres. Kereshet a félelem a régi címeden, de te már nem ott laksz. Kereshetnek a régi vádak a megszokott helyeden, de már szabad vagy.
Azok a dolgok, amik korábban fogva tartottak, értetlenül állnak a változásod előtt. Nem értik, hová tűnt az a rettegő, megtört, könnyen manipulálható ember, aki még tegnap voltál.
Nem a te dolgod meggyőzni azokat, akik a bukásodat akarták. Menj tovább azon az úton, amit Isten nyitott meg előtted, és hagyd hátra a dühöngő üres cellákat!
IMA: Uram, köszönöm, hogy akit te kiveszel a fogságból, azt semmilyen emberi erő nem tudja visszarántani. Bocsásd meg, hogy sokszor még mindig rettegek a régi vádaktól és a múltam fenyegetéseitől. Kérlek, taníts meg emelt fővel élni a szabadságban, amit adtál nekem. Nem akarok visszanézni a régi rácsokra, és nem akarok megfelelni azoknak, akik láncban akarnak látni. Hálát adok, hogy te vagy az én menedékem és oltalmam, és a te kegyelmedben biztonságban van a jövőm. Jézus Krisztus nevében. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése