Csak menj tovább...

Ezután Pál és társai tovább hajóztak Páfoszból. Perga városában szálltak partra, Pamfilia vidékén. Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. A többiek tovább mentek a pizidiai Antiókhia városába. Amikor eljött a szombat, Pál és Barnabás bementek a zsinagógába, és leültek. A Törvény és a próféták írásainak felolvasása után a zsinagóga vezetői üzentek nekik: „Testvérek, most szóljatok, ha akartok valamit mondani, ami javunkra válik!” Apostolok Cselekedetei 13. fejezet 13-15. versek



Gondolj bele Pál és Barnabás helyzetébe: elhajóznak Ciprusról, partot érnek Pergában, és ott történik egy fájdalmas törés: „Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.”
Pergától a pizidiai Antiókhiáig meredek, veszélyes út vezetett át a hegyeken. Rablók, mostoha körülmények, kimerültség várt rájuk. Márk még fiatal volt. Talán megijedt a fizikai veszélytől, talán a honvágy győzte le, vagy egyszerűen nem bírta a nyomást. Bármi volt is az ok, feladta, és hazament a biztonságba.
Mit tesz erre Pál és Barnabás? Nem ülnek le a tengerparton panaszkodni, nem temetik el a küldetést a sértettség miatt, és nem adják fel. Csalódott szívvel is, de felmennek a hegyre, és megérkeznek Antiókhiába.
Ebben a történetben három olyan érett életbölcsesség rejtőzik, ami a te mai sebeidre is gyógyírt adhat:
Nem mindenki kísér el a hegycsúcsig, aki veled indult a völgyből: El kell fogadnod, hogy némelyek csak egyetlen szakaszra kaptak megbízatást az életedben. Fáj, ha valaki cserbenhagy a nehéz pillanatban, de ne engedd, hogy mások visszalépése téged is visszahúzzon! Ha Krisztust követed, meg kell barátkoznod a gondolattal, hogy menet közben gyászolj, örülj, ünnepelj stb.

A veszteség nem jelenti a küldetés végét: Pálék továbbmentek. A célod és az értéked nem azon múlik, hogy ki maradt melletted, hanem azon, hogy ki hívott el és ki megy előtted.

Tudd kivárni a te idődet: Amikor megérkeztek a zsinagógába, nem törték be az ajtót, és nem követelték maguknak a figyelmet. Leültek, és csendben tiszteletben tartották az Írások felolvasását. És mi történt? A vezetők maguk fordultak hozzájuk: „Testvérek, most szóljatok!” Nem kell tolakodnod: ha Isten készíti az utadat, a kellő pillanatban megnyílik a tér a bizonyságtételed előtt.

Lehet, hogy most te is egy olyan űrrel a szívedben mész előre, amit egy hozzád közel álló ember távozása hagyott maga után. Fáj a cserbenhagyás, de ne nézz hátra!
A hegy túloldalán olyan emberek és nyitott ajtók várnak rád, akiknek pontosan arra a bátorításra van szükségük, amit csak te tudsz átadni nekik.

IMA: Uram, te pontosan látod a szívemben azokat a sebeket, amelyeket mások visszalépése vagy elutasítása okozott. Bocsásd meg, hogy sokszor a hiányra és a csalódásra néztem ahelyett, hogy rád bíztam volna a jövőmet. Kérlek, gyógyítsd meg a csalódottságomat, és szabadíts meg a nehezteléstől. Adj erőt felkelni és továbbmenni az úton akkor is, ha kevesebben maradtunk, mint az induláskor. Taníts meg türelemmel kivárni a Te időzítésedet, és add, hogy a szavaim mindig mások javát és bátorítását szolgálják. Jézus Krisztus nevében, Ámen.