Szabadulás a büszkeség csapdájából

Pál magával akarta vinni Timóteust, de azon a környéken a zsidók mind tudták, hogy Timóteus apja görög volt. Pál emiatt — a zsidókra való tekintettel — körülmetélte Timóteust.
Apostolok Cselekedetei 16. fejezet 3. fejezet



1853-ban egy fiatal, huszonegy éves angol férfi érkezett Kínába. Hudson Taylornak hívták. Abban az időben a brit misszionáriusok elegáns öltönyökben jártak, teáztak, angolul éltek egy zárt buborékban, és várták, hogy a helyiek menjenek oda hozzájuk. Taylor viszont valami olyat tett, amiért a sajátjai megvetették. Lenyírta a haját, kínai copfot növesztett, bő selyemruhákba bújt, és elkezdett evőpálcikával enni. Botrány volt. Miért csinálta? Mert rájött egy mély pszichológiai és lelki igazságra: amíg ragaszkodik az angol identitásához és a kényelméhez, sosem fogja elérni a kínaiak szívét. Önként lemondott a kulturális „jogairól” a misszió kedvéért.
Pál apostol magával akarja vinni a fiatal Timóteust a missziós útjára, és mit csinál? Körülmetéli.
Álljunk meg egy pillanatra! Ugyanez a Pál egyetlen fejezettel korábban, Jeruzsálemben szinte az asztalt verte, és vérre menő teológiai vitát folytatott arról, hogy a pogányoknak NEM kell körülmetélkedniük. Minden erejével harcolt az ingyen kegyelemért és a keresztény szabadságért. Erre most fogja a kést, és ő maga végezteti el a szertartást a legközelebbi munkatársán? Mi történt Pállal? Képmutató lett? Esetleg egy megalkuvó, gerinctelen egyházpolitikus, aki aszerint változtatja a teológiáját, hogy épp merről fúj a szél?
Egyáltalán nem! Amit Pál tett, az a Szent Szellemtől ihletett bölcsesség és a lelkigondozói zsenialitás csúcsa volt.
Ahhoz, hogy ezt megértsd, ismerned kell a korabeli rabbinikus gondolkodást. Timóteus apja görög volt, de az édesanyja zsidó. A zsidó törvénykezés, a halakha alapján a származás az anyán múlt. A zsidó közösség szemében tehát Timóteus száz százalékig zsidónak számított. Egy körülmetéletlen zsidó férfi viszont a Tórával szemben álló lázadónak, a szövetség elárulójának, tisztátalannak minősült.
Pál pontosan tudta: ha Timóteus ebben az állapotban lép be bármelyik zsinagógába, hogy Jézusról, a Messiásról prédikáljon, a zsidók azonnal, már a startvonalnál hátat fordítanak neki. Szóba sem állnak vele. Nem az evangélium üzenetét utasították volna el, hanem magát a hírnököt, aki a szemükben egy „két lábon járó botrány” volt.
Pál ezzel a tettel nem az Ószövetséghez tért vissza! Nem azért metéltette körül a fiút, hogy ezzel megmentse a lelkét, vagy hogy bármit is „hozzátegyen” Krisztus tökéletes keresztáldozatához. Szó sincs róla! Pál csupán eltakarított egy kulturális akadályt az evangélium útjából.
Nem az igazságot adta fel, hanem egy óriási gesztust tett. Lemondott a saját és Timóteus szabadságáról, csak azért, hogy esélyt kapjanak a zsidók megmentésére. Ez nem képmutatás. Ez az a fajta mély, önfeláldozó szeretet, ami képes háttérbe szorítani a saját kényelmét a másik ember üdvösségéért.
Milyen hatalmas, húsbavágó lecke ez ma nekünk! Hányszor vagyunk merevek, büszkék, és verjük a mellünket a mi nagy „keresztény szabadságunkra” hivatkozva? "Nekem ehhez jogom van! Én szabad vagyok a Krisztusban!" – hajtogatjuk. És közben ezzel a rugalmatlansággal úgy megsértünk másokat, hogy azelőtt becsukják előttünk a fülüket, mielőtt egyáltalán kinyithatnánk a Bibliát.
A valódi lelki érettség ott kezdődik, amikor felismered: a krisztusi igazságból soha, egyetlen millimétert sem engedsz, de egy elveszett ember eléréséért hajlandó vagy te magad alkalmazkodni. Hajlandó vagy felvenni a „másik mezét”. Képes vagy lemondani egy szokásodról, a vélt igazadról vagy a büszkeségedről, csak azért, hogy a másik ember végre ne a te büszkeségedet lássa, hanem a rajtad keresztül átragyogó Jézust.
Légy bölcs, mint Pál! Ne a te merevséged legyen az akadálya annak, hogy valaki a környezetedben meghallja az örömhírt.

IMA: Uram, sokszor annyira ragaszkodom a saját igazamhoz, a jogaimhoz és ahhoz, ahogyan én látom a világot. Bocsásd meg a büszkeségemet és a rugalmatlanságomat. Kérlek, adj nekem olyan bölcs, pásztori szívet, amilyen Pálnak volt! Taníts meg arra, mikor kell sziklaszilárdan megállnom az igazságban, és mikor kell lemondanom a saját kényelmemről vagy szabadságomról azért, hogy egy másik embert megnyerhessek Számodra.Megalázom magam Előtted, és kérlek tölts be azzal a szeretettel, ami hidakat épít ahelyett, hogy falakat húzna fel. Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.