Apostolok Cselekedetei 18. fejezet 22-23. versek
Hányszor érezted már azt, hogy mindenkinek csak adsz, de a nap végére a te lelked teljesen kiüresedik?
A napokban megmosolyogtam, hogy vannak férfiak, akik nevet adnak az autójuknak. Lehet azonban akármilyen megszemélyesített, szuper autód, ha kifogy belőle az üzemanyag, egyszerűen megáll. Az emberi lélek pontosan ugyanígy működik. Sokan úgy próbáljuk túlélni a mindennapokat – a munkahelyi darálót, a másodállást, a család egybentartásának végtelennek tűnő feladatait, hogy egyszerűen elfelejtünk megállni és töltekezni.
Nézd meg Pál apostolt. Csupa tűz és szenvedély volt, több ezer kilométert utazott, életeket változtatott meg Isten általa. De mit olvasunk ma róla? Miután partra szállt, felment Jeruzsálembe, majd hazatért az antiókhiai közösségébe, és „egy ideig ott maradt”. Pál tudta, mikor kell behúzni a kéziféket. Csak miután megpihent és feltöltődött a szerettei között, indult újra útnak a poros utakon, hogy másokat bátorítson.
A régi zsidó bölcsek a nyugalomra azt a szót használták: menüha. Ez nem csupán a fizikai munka abbahagyását jelenti, hanem a hazatérést a békesség forrásához. A lélektan is ezt mondja ki: csak akkor tudsz mások számára biztonságos menedék lenni, ha neked is van hová hazatérned. Talán te vagy az a nő, aki mindenki baját meghallgatja és hordozza, vagy az a férfi, aki kora reggeltől estig dolgozik, hogy a családjának mindent megadjon. De vajon te mikor álltál meg utoljára a saját „Antiókhiádban”?
Az utóbbi négy évben többet dolgoztam, mint életem során bármikor. Egy hónapja pedig egy új projektbe is belevágtam és hálás vagyok, hogy Isten ad erőt és egészséget ezekhez a feladatokhoz.
Azonban minden év fénypontja számomra, amikor hazatérek a saját "Antiókhiámba." Nagyszalontán és környékén tértem meg és fejlődtem életem első éveiben. Ott végeztem a közpéiskolát majd onnan jártam főiskolára is. Egyszerűen testileg és lelkileg is felüdülök, amikor ott vagyok. Sok kedves emberrel, testvérrel találkozom ott és ezekből a találkozásokból igazi erőt tudok meríteni. Jelenleg sajnos évente egyszer engedhetem meg magamnak, hogy hazatérjek oda, de ez az egy alkalom is nagyon sokat jelent számomra.
Nem lehetsz mindig úton. Nem tudsz másokat megerősíteni, ha a te belső világod romokban hever. Engedd meg magadnak a pihenést. Térj vissza Isten jelenlétébe, a lelki otthonodba, és hagyd, hogy Ő öleljen át és töltsön fel, mielőtt újra beleveted magad a küzdelmekbe.
IMA: Uram, bevallom, sokszor a végletekig hajszolom magam, és üres tankkal próbálok másoknak adni. Kérlek, bocsásd meg, amikor a saját erőmből akarok mindent egyben tartani. Taníts meg megállni Nálad. Légy a menedékem, ahol feltöltődhet a lelkem, hogy utána igazi áldás lehessek a szeretteim számára. A Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.
Ha érzed, hogy ma pont erre az üzenetre volt szükséged, kérlek, nyomj egy lájkot, oszd meg azokkal, akik szintén túlhajszoltak, és iratkozz fel az oldalra a mindennapi bátorításokért!
Ha most őszintén a szívedbe nézel: mi az a mindennapi teher, ami a leginkább elszívja az erődet, és hol találod meg a saját „Antiókhiádat”, ahol újra békére lelsz? Írd meg kommentben, bátorítsuk egymást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése