Bartimeus!

Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett. Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus halad arra. Erre elkezdett kiabálni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De annál hangosabban kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt s szólt, hogy vezessék elé. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Azt válaszolta: „Uram, hogy lássak!” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited megmentett.” Azon nyomban visszanyerte szeme világát és Istent dicsőítve követte. Ezt látta az egész nép s magasztalta az Istent.
Lukács evangéliuma 11. rész 35-43. versig





Vérző szívemben kínok égnek,
Szemem mered a kéklő égnek.
De csak sötét folt amit látok…
Életem nyomor, bilincs, átok.
Vaksággal sújtott a Teremtő,
Segíteni nem tud más csak Ő!

Vérező szívem érez, dobban!
Körülöttem tán nagy tömeg van,
Így mondják mások, így is érzem.
Vajon ki jár itt? – Kérdik, kérdem.
A Názáreti jön most erre…
Ó, Istenem, ha reám nézne!

Hallottam én már Róla sokat…
Nem veti meg a koldusokat!
Én egy vagyok, a vak és rongyos,
De ha erre néz, az bizonyos,
Hogy észrevesz, hogy meglát engem,
S biztosan felderül az egem!

És szót hallok most: ,,Ide hozzám!’’
Válaszra már nem tátom a szám,
De rongyaim árokban hagyom,
Hívásának magam megadom.
Felé indulok. Van erre ok!
Vezetnek… avagy tapogatok.


A nagy pillanat elérkezett:
Előttem áll már, aki SZERET!
,,Mit cselekedjek? mit mondasz csak?’’
Uram! Hogy lássak, lássak, lássak!…
És Bartimeus látott, látott!
E nap áldott lett neki… ÁLDOTT!

Követte Krisztust buzgó szívvel.
Ő itt van ma is, s csodát mível!

Vakok, bénák Hozzá jöjjetek!
Ő csodát tesz ma is veletek.
Minden nyomorból meggyógyultok
És látni, látni, látni fogtok!

IMA: Istenünk add azt a hitet, buzgóságot amit Bartimeusnál láthattunk, hogy minket is megérinthess, meggyógyíthass teljesen. Krisztus nevében, Ámen.