Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
145. zsoltár 1-2. vers
Kedves olvasóm! Ha mi tényleg Isten gyermekei vagyunk, akiknek életében a Szentlélek folyamatosan munkálja az örömöt, megelégedést és a mindennapi csodákat.
Ha pedig a Szentlélek folyamatosan munkálkodik az életünkben, nem kellenek nagy "viharok", nagy események ahhoz, hogy meglássák az emberek Isten hatalmát életünkben.
Elfoghat minket egy megfoghatatlan, költői érzés a csillagok, a vihar közepette, de ez nem azt jelenti, hogy lelkibbé is váltunk.
A részegesekben, a zsarnokokban vagy éppen a gyilkosokban néhanapján szintén megjelenhetnek hasonlóan fennkölt érzelmek.
Nehogy azt gondoljuk, hogy ők is Istent dicsőítő emberekké váltak emiatt.
Hiába támadnak magasztos érzelmeink a vasárnapi Istentiszteleten, dicsőítő alkalmon, ha Hétfőn tele van az életünk olyan dolgokkal, amelyeket az Isten gyűlöl.
Nem lehet vidáman énekelni a dicsőítő énekeket vasárnap úgy, hogy Hétfőn, Kedden és Szerdán megcsúfolom Istent a munkámban és magánéletemben hozott döntéseimmel.
Aki nem dicsőíti Istent hat napon keresztül, annak a hetedik napon semmit sem fog érni a dicsérete.
IMA: Istenünk, Te nem egy napot vársz tőlünk a hétből, nem egy órát a napunkból, hanem azt szeretnéd, hogy az egész életünket adjuk át Neked. Nem tudunk Nélküled megigazulni, nem tudunk Nélküled magasztalni Téged úgy, hogy az érvényes és értékes legyen. Ne engedd, hogy könnyelműek legyünk! Szentlelked által formáld át életünket. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése