Jeremiás könyve 6. fejezet 16. vers
Vigyáz a falvak szélén, s ott áll
a szétfutó keresztutaknál.
Vigyáz, mindig útfélen állva,
s irányt mutat a tábla.
Lábára indák tekergőznek,
barmok hozzá dörgölőznek,
vállára galamb, varjú száll,
az útról ráfröccsen a sár,
nap fakítja és veri zápor,
megrepedez a tél fagyától,
kölykök vágnak belé sebet,
beszennyezik kósza ebek
de jó- s balsorsban egyaránt
áll és mutatja az irányt!
Mellette bölcsek és bolondok
cipelnek álmot, vágyat, gondot,
jönnek és mennek ifjak, vének,
nász menetek és temetések.
Ő áll és tűr, nem válogat.
Mindenkinek utat mutat!
– Útjelző tábla lettem én is
Ott, hol az út Isten felé visz,
Embersorok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
KRISZTUS FELÉ! Nap szúr, ver zápor,
didergek a közöny fagyától,
bűn-indák reám tekerőznek,
rút vágyak hozzám dörgölőznek,
vállamra kétség varjú száll
s fülembe azt kiáltja: kár!
Az élet sara rámfrecseg,
megsebeznek gonosz kezek,
de jó- s balsorsban egyaránt
állok s mutatom az irányt,
akik mellettem elhaladnak
s fáradt, tékozló fiaknak.
Mellemről Isten lángírása
beragyog ködbe, éjszakába
s szinte kiáltja: Emberek!
mindnyájan erre menjetek!
A Krisztus jár előttetek –
Nála lesz békességetek
csak a nyomába lépjetek,
szárnnyá válik keresztetek!
Hát bízzatok és higgyetek,
s szeressetek… szeressetek!
Bódás János
IMA: Istenünk, sokszor olyan képmutatóak voltunk. Rámondtuk a szavadra, hogy "Ámen (úgy legyen), utána pedig mentünk a saját fejünk után. Ne engedj meghalni minket a büszkeségünk, engedetlenségünk miatt. Segíts minket, hogy ebben a zavaros világban, ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Segíts, hogy életünk a Menny felé és ne a kárhozat felé irányítsa az embereket, hogy nyugalmat találjunk lelkünknek és örök üdvösséget. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése