János evangéliuma 20. fejezet 29. vers
Tamás nem tudta elhinni, hogy Jézus Krisztus feltámadt. Kettős helyzetben lehetett, mert egyrészt minden porcikájával szerette volna, hogy az örömhír igaz legyen, másrészt nem merte hinni, hogy igaz, mert félt az újabb súlyos csalódástól.
Talán mi is voltunk már hasonló helyzetben, bennünk is keringtek hasonló érzések.
Amikor először hallottunk az evangéliumról, Jézus Krisztusról, talán bennünk is voltak hasonló érzések, gondolatok.
Egy ember, aki feltámadt a halálból? Hogyan fizethette ki egyetlen ember a világ minden bűnét?
Tamásnak megjelent Jézus Krisztus és Tamás a kezével megérinthette Jézus Krisztusnak a sebeit a kezein és oldalán.
Jézus Krisztus viszont kijelenti, hogy sokkal boldogabbak azok, akik nem látják Őt fizikailag és mégis hisznek. Miért van mégis olyan nagy népszerűsége azoknak a bizonytalan eredetű „látomásos” könyveknek, beszámolóknak, amik állítólag a Krisztussal való fizikai megtapasztalásokat vázolja?
Miért nem elég Jézus Krisztus szava? A kételkedő szívünk miatt. A kételkedésre, hitetlenségre nem a szenzációs történetek, beszámolók adnak megoldást, hanem az Isten beszédének a hallgatása, olvasása, az arról való elmélkedés.
Ha te már hitre jutottál, imádkozz azokért, akik még nem jutottak hitre, hogy végre elkezdjék olvasni, hallgatni, tanulni Isten beszédét. A hit Isten ajándéka, de keresni Isten beszédével való kapcsolatot a mi felelősségünk és feladatunk.
Ha még te is hitetlen vagy kételkedő vagy, Jézus Krisztus lát téged, szeret téged és meg szeretne közelíteni téged is, ahogyan megközelítette Tamást.
Nyitott vagy erre?
IMA: Istenünk, mindannyian átéltünk már életünk során valamilyen fajta kétkedést. Kérünk erősítsd a mi hitünket. Azoknak pedig akik még azt sem hiszik el, hogy Te valóságos vagy, segíts, hogy hitre tudjanak jutni. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése