Az igazi szabadító!

Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt. Királyok második könyve 13. fejezet 21. vers

Elizeus több, mint ötven év szolgálat után, Isten prófétája, szószólójaként, megbetegedett és voltaképp haldoklott. Még Jóás király is belátta, hogy az igazi hatalom, amely őrizte Izraelt, nem a király hatalma volt, hanem Isten hatalma, amely Elizeuson keresztül nyilvánult meg Isten népe között.Jóás jó ideig a hadseregébe helyezte bizalmát és nem vette tudomásul, hogy Isten hatalma őrködött Izrael felett. Ebben az utolsó összecsapásban, Elizeus igyekszik segíteni a királyt, aki végre megértette, hogy egyedül Istenben bízhat. Elizeus neve: „Isten megment”, voltaképp az egész életének fő mondanivalójává vált. Még halála után is, Elizeus teste Isten hatalmára hívta fel a nép figyelmét azáltal, hogy amikor egy másik holttest beleesett Elizeus sírjába, feléledt a halálból. Az összes próféta közül, Elizeus volt az egyik legnagyobb és legtökéletesebb, de még az Ő szolgálata sem tudta megakadályozni azt, hogy a nép későbbi leszármazottai újra hűtlenségbe és hitetlenségbe essenek. Elizeus szolgálata hozott néhány fénypontot Izraelnek azon sötét történelmi korszakába. Izraelnek azonban, olyan prófétára volt szüksége, aki a sír mindkét oldaláról életet tud adni a népének. Egy olyan prófétára, akinek a sír nem a végső nyughelye. Isten népének nemcsak egy-egy győzelemre volt szüksége a halál felett, amikor egy ember feltámadt a halálból, hanem győzelemre volt szüksége a sír felett. Nekünk is szükségünk van erre a prófétára, akinek a neve szintén azt jelenti, hogy: „Isten megszabadít!” Évszázadokkal később, egy angyal vitte a hírt, egy József nevű ácsnak: „ Nevezd az Ő nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből. „ ( Máté evangéliuma 1. fejezet 21. vers)

IMA: Úr Jézus, kérlek, jöjj és ments meg minket bűneinkből és a halál, a sír hatalmától. Ámen.