Ne tudj választ, ha bántanak,
ne tudj a sérelemről.
A lelkedbe sohase látnak,
ne félj, az emberektől!
Számon ne kérd a tartozást:
Ne légy rossz szolga, aki ver.
Isten neked is megbocsátott,
elengedte a tartozásod:
Jaj annak, ki lázadni mer!
Jaj annak, ki meg nem bocsát
testvérének, mint neki Isten:
Hisz ellebbenő árnyék vagyunk,
míg ránk süt a Nap, addig vagyunk,
és azután árnyékunk sincsen.
- Azt sem tudod, miért is jöttél?
Küldetésed, sorsod harangszó?
Lehet. De messze hallik-e?
Vagy megrepedt, s némán hallgató?
- Dönts magad! Az élet mélyére nézz!
Akkor látni fogsz mindent, amit kell.
- Isten a mélyben is a mély,
itt ember él, gyáva, aki fél:
de magad, magadért vagy!
- Isten a mélynek legmélye.
A magasságokban magasság.
Elérhetetlen mind a kettő:
de a szívedben valóság.
- Így élj, és ne nézz senki másra!
Így élj, szívedben megbocsátva,
messze kiáltva, vagy csöndesen:
és szívedben ott lesz az Isten.
( P. Kovács Erzsébet verse)
IMA: Istenünk, taníts meg minket nem megalkudni a rosszal, a gonoszsággal, de mindenkinek mindent szívből megbocsátani, ahogyan Te is megbocsátottál nekünk Krisztusra nézve. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése