Korintusiakhoz írt második levél 3. fejezet 18. vers
Képzelj el egy aranyos kisbabát, amint a pelenkájában gügyög, és képzelj el egy sok-sok katonából álló óriási hadsereget. El tudod képzelni, hogy az aranyos kisbaba, ha felnőtté lesz, egy napon parancsolni fog a sok-sok katonának? Ha a kisbaba egy hatalmas királynak a fia, akkor már elképzelhető ugye?
Ugyanígy vannak Isten gyermekei is. Először lelki értelemben magatehetetlen csecsemőkként kezdik, de eljön az idő, amikor belépnek teljesen mennyei örökségükbe és hófehér ruhába öltöznek.
Egy napon, Isten gyermekeiként hatalmat fogunk kapni a mennyei angyalokból álló sereg felett is: „Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti ítélkeztek a világ felett, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban!” ( 1 Korintus 6:2-3)
Mindez azért lehetséges, mert van egy mennyei Atyánk és a Szentlélek által az Ő gyermekei, örökösei vagyunk. „Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.” (Jelenések könyve 22:5)
Ma még talán úgy sírunk, mint a csecsemők, hogy Isten tápláljon minket. Talán értéktelen dolgokon vitatkozunk éppen, mint a kisgyermekek. Olyan dolgokkal nyaggatjuk egymást, amelyeknek egyáltalán nincs örökkévaló értékük és jelentőségük. Mint a kisgyermek, akinek szüksége van a pelenkájának cseréjére, azt gondolhatjuk, hogy Krisztus egyedüli műve a bűneink eltörlése.
A „tiszta pelenka” fontos, de előre kell tekintenünk Isten dicsőséges trónjára, hogy megláthassunk ennél sokkal csodálatosabb dolgokat. A kereszténység nemcsak arról szól, hogy megtisztultunk Isten gyermekeiként, hanem arról is, hogy Isten dicsősége, öröksége vár ránk, mennyei Atyánk és elsőszülött testvérünk: Jézus Krisztus jóvoltából.
Ugyanígy vannak Isten gyermekei is. Először lelki értelemben magatehetetlen csecsemőkként kezdik, de eljön az idő, amikor belépnek teljesen mennyei örökségükbe és hófehér ruhába öltöznek.
Egy napon, Isten gyermekeiként hatalmat fogunk kapni a mennyei angyalokból álló sereg felett is: „Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti ítélkeztek a világ felett, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban!” ( 1 Korintus 6:2-3)
Mindez azért lehetséges, mert van egy mennyei Atyánk és a Szentlélek által az Ő gyermekei, örökösei vagyunk. „Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.” (Jelenések könyve 22:5)
Ma még talán úgy sírunk, mint a csecsemők, hogy Isten tápláljon minket. Talán értéktelen dolgokon vitatkozunk éppen, mint a kisgyermekek. Olyan dolgokkal nyaggatjuk egymást, amelyeknek egyáltalán nincs örökkévaló értékük és jelentőségük. Mint a kisgyermek, akinek szüksége van a pelenkájának cseréjére, azt gondolhatjuk, hogy Krisztus egyedüli műve a bűneink eltörlése.
A „tiszta pelenka” fontos, de előre kell tekintenünk Isten dicsőséges trónjára, hogy megláthassunk ennél sokkal csodálatosabb dolgokat. A kereszténység nemcsak arról szól, hogy megtisztultunk Isten gyermekeiként, hanem arról is, hogy Isten dicsősége, öröksége vár ránk, mennyei Atyánk és elsőszülött testvérünk: Jézus Krisztus jóvoltából.
IMA: Istenünk, formálj át minket a Te csodálatos dicsőséged és kegyelmed által. Segíts úgy tekintenünk lelki testvéreinkre és önmagunkra is, mint királyi gyermekekre, Isten mennyei örökségének várományosaira. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése