Egy római százados szolgája megbetegedett. Olyan emberről volt szó, aki századosi hatalmát arra használta, hogy sok jót tegyen a zsidók között.
Éppen ezért a sokaság közül némelyek így szóltak Jézushoz: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk."
Jézus Krisztus nem felelt erre semmit, de elindult azokkal, akik kérlelték Őt. Talán te is volt, hogy úgy érezted kiérdemelted az Isten jótéteményeit és éppen ezzel mulasztottad el a lehetőséget arra, hogy Isten csodás változást hozzon szívedbe.
Mennyire más üzenetet küldött a százados Krisztusnak. Ő már egyáltalán nem arról beszélt, hogy megérdemli Krisztus segítségét.
„ Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”
Hát nem egy nagy tekintéllyel bíró római századosról beszél Isten szava? De igen! Hogyan üzenhetett ilyet egy szegény názáreti rabbinak?
Úgy, hogy felismerte Benne a Mindenség Urát és az Isten Fiát.
Krisztus megdicsérte ennek az embernek a hitét és elcsodálkozott rajta. Nem volt mindennapos dolog, hogy egy gazdag és befolyásos százados a beteg szolgájáért aggódjon és segítséget is kérjen neki. Hiszen a szolgák munkaeszközök voltak. Ez a százados azonban más volt. Élő hittel rendelkezett. Azzal szemlélte a szolgáját, a barátait, a zsidókat és Krisztust is.
Akkor nyerhetsz élő hitet Krisztusban, ha megtagadod büszkeségedet és üres kézzel, nyitott szívvel érkezel Krisztushoz.
Ameddig abban a tévhitben élsz, hogy megérdemled Krisztus kegyelmét, addig nem tudod Őt igazán megismerni.
IMA: Istenem, add, hogy teljes szívből, gyermeki ragaszkodással higgyek Krisztusban. Segíts nyitott szívvel és lelkülettel jönni Hozzád, hogy teljesen meggyógyíthass minket. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése