Lukács evangéliuma 2. fejezet 30-32. versek
Olyan szomorú olyan embereket látni, akik azt gondolják, hogy életük csak arról szól, hogy átvészeljék az éppen időszerű napot. Kétségbeesetten igyekeznek megtenni a következő lépést és semmi másra nem gondolnak.
Milyen jó felismerni, hogy a földi életnek sokkal mélyebb értelme van. Sok-sok évszázadon keresztül a pogány népeknek nem volt reménysége és nem kaptak Istentől ígéreteket, próféciákat.
A megtestesült Krisztus nemcsak Izrael, hanem minden nép számára világosságot és reménységet hozott.
Ez a világosság ma is szükséges, hogy lelkedből kiűzze a reménytelen kétségbeesést.
Az Isten nélküli pogány tanítók úgy gondolták, hogy aki világra született, az rendkívül szerencsétlen, mert a földi élet egy büntetés.
A világban csak a sötét gonoszt látták, a földi életben pedig csak a szenvedést és szomorúságot.
A földi testről úgy gondolták, hogy a lélek börtöne. Nem hittek ugyan a halál utáni életben, de úgy gondolták, hogy a léleknek sokkal jobb lenne még a sírban is, mint az emberi test fogságában.
Olyan sok ember várakozik életében úgy, hogy nem is tudja megfogalmazni voltaképp mire vár.
Érzik, hogy az életnek többről kell szólnia, de nem tudják, hogy mi az a több.
Az örömhír, hogy elérkezett az, Aki igazi értelmet adhat a földi életednek. Karácsonykor éppen arra emlékezünk, hogy véget ért egy nagyon hosszú várakozás: Megszületett Isten Fia, Aki a pogányoknak világossága és az Izrael népének dicsősége.
IMA: Istenünk, segíts nekünk, hogy a Te szavad világosságában éljük életünket. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése