Talán nem is tudatosul mindig benned, hogy egész életedet várakozással töltöd. Vársz a tökéletes szerelemre, a tökéletes munkahelyre, a tökéletes otthonra, a tökéletesen kedvező körülményekre.
Szívszorító, de sok ember olyan dolgokra vár, amelyek sosem fognak eljönni, mert valójában nem is léteznek.
Amikor olyan dolgokra vársz, amelyek nem valóságosak, akkor a várakozás valóban gyötrő időpocsékolássá válik.
Amikor biztos és fontos dologra vársz, a hitednek és reménységednek valós alapja van.
Ez az alap pedig erőt ad a következő lépéshez és a nehéz körülmények fölé emelkedéshez.
Az Isten népe a kezdetektől fogva arra várt, hogy az Isten ígéretei beteljesedjenek.
Az Újszövetségben két várakozó ember történetéről olvashatunk. Az egyik Anna volt, aki az Izrael megváltását várta, a másik Simeon volt, aki Izrael vigasztalására várt.
Nagyszüleik, szüleik példáját követve, ők is arra vártak, hogy Isten beavatkozzon életükbe és teljesítse ígéretét.
Amikor testet öltött egy csecsemőben Krisztus, Anna és Simeon is karjukba vehették. Ujjongtak, mert látták, hogy Isten ígérete valóra vált. Anna hálát adott és mindenkinek elmondta, akiről tudta, hogy Izrael Megváltóját várja. Simeon a karjába vette a gyermeket és áldotta Istent.
Ima: Istenem, szeretnénk Rád és ígéreteidre várni. Annyi bizonytalan dolog van a világban, amire várnak emberek. Ne engedd, hogy ezek elvonják figyelmünket Rólad. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése