Lukács evangéliuma 8. rész 15. vers
Fájdalom az Isten ekéje,
mellyel szívemben szántogat,
új barázdát hasítva, tépve
hol új életté nő a mag.
Láttam gazdát, ki földet szántott,
mélyen eresztve az ekét,
nyomán a talaj más színt váltott,
kicserélte felületét.
Isten ekéje, szántsd a szívem,
porhanyíts megkövült kérgét!
Hátha akad lent a mélyiben
életerő, igaz érték.
Nagyra nőtt benne a gaz, a gyom
virágja tövissé válik.
Uram, ne hagyj engem parlagon,
Itt van a szívem, szántsál itt.
S ha felzokognék ekéd alatt,
s könnyem hull a barázdára:
csak a régi, rossz gyökér szakad,
haladj tovább, meg nem állva,
hisz tudom, hogy könnyeim patakja,
harmattá lesz egy reggelen;
áldott esőként hull a magra
s új életet ad Istenem.
A szívem, a lelkem hadd legyen,
Uram, a te szántófölded,
művelj csodát rajtam és bennem,
hogy jóból teremjek többet!
Áldó kezed legyen az ekén,
mely a szívemben szántogat.
Szántóvető Gazdám, szeretlek én,
mert munkád boldogságot ad.
Betkó András verse
IMA: Istenünk, szükségünk van Rád. Annyira szükségünk van arra, hogy a Szentlelked által tedd szívünk talaját jó földdé, hogy igaz és jó szívvel hallgassuk, olvassuk, mondjuk a Te beszéded és termést hozzunk kitartóan. Krisztus nevében segítsd erre gyermekeidet, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése