Egy édesapának két fia volt és a fiatalabb fia nem az édesapja iránt érdeklődött igazán, hanem annak vagyona iránt. Ugyan nem mondta ki, de azzal, hogy kikérte az örökségét és elköltözött az atyai háztól voltaképp azt fejezte ki, hogy jobb lenne, ha az apja halott lenne.
Abban az időben rendkívüli tiszteletlenségnek számított akkor kérni ki az örökséget, amikor még a szülők életben vannak. Ezt a fiút ez sem hatotta meg.
A legtöbb apa nem így reagált volna a tiszteletlenségre, de ez az édesapa úgy döntött, hogy odaadja a fia örökségét. Ezzel Jézus Krisztus rávilágít a mennyei Atyánk meg nem érdemelt szeretetére.
Az apa tudta, hogy a fia már akkor elveszett állapotban volt, amikor kikérte az örökségét és el akart menni az atyai háztól. Csak idő kérdése volt, hogy a fia is megtapasztalja: az atyai háztól függetleníteni magát nem felemelkedést, hanem leépülést jelent.
A figyelem középpontjában nem is a tékozló fiú van, hanem az édesapa, aki türelmesen és feltétel nélküli szeretettel várja, hogy bűnbánó fia hazatérjen a tékozlásból.
A mennyei Atya még az egyetlen Fiáról is lemondott, hogy lehetőséget biztosítson nekünk arra, hogy visszatérjünk Hozzá.
Ha méltatlanok is vagyunk, Ő boldogan megkegyelmez a bűnbánó gyermekeinek, mert szeretné, hogy újra Hozzá tartozzunk.
Ahogy kitisztul az elméd és magadba szállsz, rájössz, hogy semmi érdemed nincs, de szerető Atyád mégis örömmel békül ki veled.
IMA: Istenünk, Te ma is türelmesen várod, hogy hazatérjenek a tékozló fiaid és kibéküljenek Veled. Köszönjük, hogy a hazatérést Krisztus tette lehetővé számunkra.
Abban az időben rendkívüli tiszteletlenségnek számított akkor kérni ki az örökséget, amikor még a szülők életben vannak. Ezt a fiút ez sem hatotta meg.
A legtöbb apa nem így reagált volna a tiszteletlenségre, de ez az édesapa úgy döntött, hogy odaadja a fia örökségét. Ezzel Jézus Krisztus rávilágít a mennyei Atyánk meg nem érdemelt szeretetére.
Az apa tudta, hogy a fia már akkor elveszett állapotban volt, amikor kikérte az örökségét és el akart menni az atyai háztól. Csak idő kérdése volt, hogy a fia is megtapasztalja: az atyai háztól függetleníteni magát nem felemelkedést, hanem leépülést jelent.
A figyelem középpontjában nem is a tékozló fiú van, hanem az édesapa, aki türelmesen és feltétel nélküli szeretettel várja, hogy bűnbánó fia hazatérjen a tékozlásból.
A mennyei Atya még az egyetlen Fiáról is lemondott, hogy lehetőséget biztosítson nekünk arra, hogy visszatérjünk Hozzá.
Ha méltatlanok is vagyunk, Ő boldogan megkegyelmez a bűnbánó gyermekeinek, mert szeretné, hogy újra Hozzá tartozzunk.
Ahogy kitisztul az elméd és magadba szállsz, rájössz, hogy semmi érdemed nincs, de szerető Atyád mégis örömmel békül ki veled.
IMA: Istenünk, Te ma is türelmesen várod, hogy hazatérjenek a tékozló fiaid és kibéküljenek Veled. Köszönjük, hogy a hazatérést Krisztus tette lehetővé számunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése