Egyszer lesz egy örök tavasz,
Mikor, mint vándormadarak,
Hazatérünk…
Akkor, minden mi múló, szertefoszlik,
Minden felhő, köd, homály eloszlik,
Országok, hatalmak összeomlanak;
Királyok, vitézek porba hullanak.
A világ recsegve ropogva összetör
És hatalmasak menekülnek a bíró elől.
Akkor, mikor mindenki reszketni fog,
Te, Isten kegyelméért ezt mondhatod:
„Nem rám, Uram, hanem, Fiadra tekints,
Nekem semmi jogom, érdemem nincs.”
Akkor, mikor mindenki félni fog,
Te örülsz, mert Krisztus kezében van a jog.
Ha ma, még hullámok, viharok fenyegetnek
És gondok, próbák bánatok majd elnyelnek:
Tavasz jön, ne csüggedj, aztán aratás,
Már közeledik a számadás.
Tekints fel az égre, és ne feledd
Hogy egyszer lesz egy örök tavasz,
Mikor, mint vándormadarak
Hazatérünk.
( Túrmezei Erzsébet)
IMA: Istenünk, köszönjük, hogy egyszer eljön az örök tavasz, örök élet. Köszönjük, hogy Krisztus által mindazok részei lehetnek az örök életnek, aki Benne hisznek. Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése