Nem a véletlen műve vagy

Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok. 139. Zsoltár 15, 17-18



Édesanyám mondta el, hogy koraszülöttként jött a világra és az elején semmiféle életjelet nem mutatott. Az orvos halottnak is hitte és félretette. Valaki azonban észrevette, hogy a csöppnyi baba életjeleket kezd adni és az orvos ekkor vette kezelésbe. Ha ő ott nem éli túl, én meg sem születtem volna.

Amikor én csecsemő voltam, betegséggel küszködtem és az orvosok egy nap életet jósoltak nekem. De Isten másképp gondolta. Ha ott meghalok, a gyermekeim sosem születnek meg.

Ha terveztek a szüleid, ha nem, ha akartak, ha nem, Isten tervében benne voltál. Az, hogy megérted a mai napot nem véletlen. Isten szeretetének és kegyelmének a jele. Terve van életeddel. Talán ma úgy érzed, hogy elárultak, elfelejtettek, magadra hagytak, de az érzéseid nagyon gyakran változnak. Nem megbízhatóak.

Éppen ezért olvasd el a 139. zsoltárt és a gondolataiddal írd felül érzéseidet. Ha Isten gyermeke vagy, akkor tudd meg, hogy Ő ismeri legjobban bukásaidat és győzelmeidet, a rossz szokásaidat és jó szokásaidat. Ő sosem fog magadra hagyni. Elkötelezetten szeret téged. Csak fogadd el ma az Ő szeretetét.

IMA: Istenem, köszönöm, hogy nem a véletlen műve vagyok és nem a véletlen szeszélye sodorja életem napjait. Rád bízom életem. Krisztus nevében, Ámen.