Pál itt a közösségi élet egyik legfontosabb alapelvét helyezi elénk: az önzetlenséget és az alázatot. Ezek a tulajdonságok nemcsak hogy harmonikusabbá tehetik közösségeinket, hanem közelebb is vihetnek bennünket Istenhez és egymáshoz.
Az önzés és a hiú dicsőségvágy általában elválasztja az egyik embert a másiktól és Istentől, mert az ilyen cselekedetek az "én" köré épülnek. Amikor valaki csak a saját javát nézi, könnyen elveszítheti a szem elől azt a szeretettel teli kapcsolatot, amelyet Isten az emberek között kíván létrehozni. Emiatt Pál hangsúlyozza, hogy tegyél mindent anélkül, hogy önző vagy hiú indítékok vezérelnének téged.
Az alázat gyakorlása, amikor „különbnek tartjuk egymást magunknál”, arra ösztönöz, hogy értékeld és tiszteld embertársaid egyediségét és értékeit. Ebben a szellemiségben cselekedve nemcsak hogy másokat emelsz fel, hanem saját lelkedet is gazdagítod, miközben embertársadat is segítve törekszel a közös jóra.
A szakasz utolsó része, hogy „senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is”, egy keresztény közösség alapvető értékrendjét tükrözi: a szeretet gyakorlata által történő önzetlen szolgálat. Ettől lesz igazán gyümölcsöző és értékes a közösségi élet, mert mindenki a közös jót keresi a saját személyes előnyei helyett.
Az elmélkedés során érdemes elgondolkodni saját életed területein, ahol esetleg túlságosan is az önzés vagy a dicsőségvágy motivál téged. Kérheted Isten segítségét, hogy növelje benned az alázatot és a szeretetet, hogy képes legyél ezeket az értékeket gyakorolni mindennapjaidban.
IMA: Istenem, segíts, hogy ne alázatoskodó, alakoskodó, képmutató legyen életem, hanem valóban önzetlen, alázatos és másokat magam elé helyező, a Te dicsőségedre. Krisztus nevében kérlek, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése