Látjuk a sötétséget. A 21. századi keresztény egyházfelekezetek gyengeségei valósak: erkölcsi botlások, hitéleti fáradtság, megosztottság, sokszor pénz, hatalom és hírnév központúság. De vajon ez a legnagyobb gond? Isten nem azt mondja: „Várd meg, míg eloszlik a homály”, hanem azt: „Kelj fel és tündökölj!” Ha én és te Krisztus világosságának hordozói vagyunk, akkor a sötétség nem érv a hallgatásra, tétlenségre, hanem a kontraszt háttere, amelyen a legkisebb fény is messzire látszik. A sötétség egy nyomós érv arra, hogy kilépj és hordozd Krisztus világosságát és nem érv arra, hogy te is nemet mondj Krisztusnak és engedd, hogy elárassza szívedet és lelkedet a sötétség.
A prófécia másik hangsúlya: „Világosságodhoz nemzetek gyűlnek.” Ma is sokan álmodunk ébredésről, megtelt gyülekezeti termekről, Istenhez térő tömegekről. De a Szentírás nem azt ígéri, hogy a nemzetek a kifogásainkhoz jönnek, sem azt, hogy a programjainkhoz özönlenek. A népeket Krisztus világossága vonzza. Ha az életünkben a megbántott büszkeség, a keserűség, az önigazolás vagy a képmutatás erősebb "fényt" bocsát ki, mint Krisztus szentsége, irgalma és igazsága, ne csodálkozzunk, hogy nem jönnek. A világ azt kérdezi: „Van fényed?" és nem azt: „Miért nincs?” Az emberek nem magyarázatot, hanem világosságot keresnek. Hogyan lesz látható ez a fény? Nem a hangosabb véleménytől, hanem a közelebb lépő Krisztustól. Amikor vele járunk, a Lélek világossága munkálja bennünk az igazságot, a tisztaságot, a könyörületet és a reményt. Ez a fény a munkahelyen becsületes döntésekben, otthon megbocsátó szavakban, az utcán és online térben tiszta, kedves jelenlétben válik láthatóvá. Igen, meg kell vallanunk a bűnt, rendezni a kapcsolatokat, visszatenni mások kezébe, amit elvettünk, de mindezt nem erőlködve, hanem a Krisztussal való közösség erejéből merítve.
Vannak ma is emberek akik "nemes szándékból" ellenállnak ennek a világosságnak. Azt mondják: " Ha felvállalom a gyengeségeimet, az Istent keresők megbotránkoznak. Inkább tartom a távolságot és fenntartom a tökéletesség látszatát."
Csakhogy az Istent keresők nem vakok. Nagyon is látnak téged, látják a hiányosságaidat és azt is, hogy miként viszonyulsz ezekhez. Sokkal előrébb vinne, ha nyíltan beszélnénk harcainkról, gyengeségeinkről, bűneinkről, és mindezt úgy tennénk, hogy közben Isten kimondhatatlan szeretetére, kegyelmére, türelmére mutatnánk rá ezek által.
Pál apostol igy tett. Amikor egy új helyen szolgált, bemutatkozott, mindig elmondta, hogy kicsoda volt és azt is megemlitette, hogy még nem jutott el a tökéletességre, de eltökélten halad Isten jósága és kegyelme által a cél felé. Igy vallott erről.
" Én magam arra sem vagyok méltó, hogy Krisztus szolgájának neveztessem, mert gyűlöltem az anyaszentegyházat és üldöztem azt. Az Isten pedig azért könyörült rajtam, hogy megmutassa életemen keresztül mennyire kegyelmes, irgalmas és szerető. Ha nekem megbocsátott, engem felemelt, akkor semmi sem lehetetlen a számára. Rajtad is megkönyörülhet. Csak jöjj hozzá."
A „tengerek gazdagsága” és a „nemzetek kincsei” sem öncélú ígéretek. Isten áldásai nem dísznek adatnak, hanem szolgálatra. Sokan szeretnénk örökölni a kincseket, de elfelejtjük: a Szentlélek világossága és gyümölcsei nélkül nem lehet részünk ezekben az áldásokban, sem most, sem az eljövendőben. Nem azért, mert Isten fukar lenne, hanem mert a sötétséghez nem illenek a világosság, örökkévalóság áldásai, kincsei. A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás, nem extra díszek, hanem annak bizonyítékai, hogy a világosság valóságosan bennünk lakik. Aki a Világosságban jár, az fokozatosan maga is „világossággá lesz az Úrban.”
Mit tegyünk ma?
Kelj fel: mondd ki ma reggel Krisztusnak, hogy felállsz a tétlenségből. Döntsd el, hogy nem a körülmények, hanem az Úr szava határozza meg a napodat.
Tündökölj: kérd a Szentlelket, hogy mutasson egy konkrét embert és egy konkrét cselekedetet, amelyen keresztül ma világosság lehetsz, egy bátorító üzenet, egy őszinte bocsánatkérés, egy tiszta, átlátható döntés, amely Isten dicsőségére van.
Őrizd a fényt: tölts időt az Igével, és tedd meg az első engedelmességi lépést, amit megértettél belőle. A fény nem attól erős, hogy sokat beszélünk róla, hanem attól, hogy engedelmeskedünk annak, aki Bennünk él.
Ne tagadjuk a sötétséget, de ne is féljünk tőle. A hajnalt nem tudja megakadályozni a sűrű sötétség, ha a nap elkezd feljönni. Krisztus felkelt. Az Ő dicsősége ma is „rád ragyoghat” és ha igen, akkor a környezeted észre fogja venni. Lehet, hogy nem azonnal özönlenek a „kincsek”, de biztos lehetsz benne: ahol Krisztus világossága uralkodik, ott az életek tágulnak, a szívek megelevenednek, és a remény láthatóvá válik.
Ima: Úr Jézus Krisztus, a világ világossága, köszönöm, hogy eljöttél, és felragyogtál a sötétség közepén. Vallom, hogy gyakran a homályra nézek, nem Rád. Bocsásd meg a panaszkodó lelkületet, a kifogásokat és a megalkuvást. Tölts be Szentlelkeddel, hogy ma felkeljek és tündököljek, nem a magam dicsőségére, hanem a Tiedre. Adj konkrét lehetőséget a szeretetre, bátorságot az igazsághoz, szelídséget a szolgálathoz. Ne hagyd, hogy a sötétség elnémítson; tedd az életemet lámpássá, amelyhez emberek odatalálnak Hozzád. Áldásaidat ne hagyd rajtam, hanem általam áradjanak másokra. Atyám, a Te dicsőséged legyen nyilvánvaló bennem ma és mindörökké. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése