18. zsoltár 2. vers
Ahogy a fenti igeverset olvasom, újra és újra el kell ismételnem magamban: én nem vagyok a kőszikla. Én egy ingadozó ember vagyok, tele kétségekkel és aggodalommal. Sokszor próbáltam már a saját erőmből falat emelni magam köré, de a saját lelki kőváram mindig összeomlott a nyomás alatt. Az embertársaim sem lehetnek kősziklák, biztos alapok vagy menedékek számomra. Ők is ugyanolyan ingatagok az igazi "Kőszikla" vagyis Isten nélkül, mint én magam.
Én viszont egy olyan Istenben hiszek, aki nem változik. Isten természete a mi biztosítékunk. Ha Ő a Kőszikla, akkor Ő az egyetlen stabil pont a kaotikus világban. Hitem abban a Kősziklában van, akinek a védő erejét és stabilitását nem befolyásolja az én pillanatnyi érzésem vagy a körülöttem tomboló vihar.
Az Ige azt mondja: "hozzá menekülök!" Ez nem egy passzív hitvallás, hanem egy aktív döntés. Amikor érzem a tüzes nyilak szúrását – a kritika, a kísértés, a félelem nyilai –, én minden gondolatommal és érzésemmel az Úrhoz menekülök. Gyönyörűséget találhatunk abban, hogy futhatok Hozzá. Tudom, hogy ha én Vele vagyok, a győzelem már eldöntött.
Mi az ajándék, amit kapok? "Ő a rejtekhelyem, magasan fönn, a hegyeken." Én ezt úgy látom, hogy Isten nem mindig visz ki engem a csatából, de felvisz egy magas hegyre, hogy az Ő nézőpontjából lássam a harcot. Onnan, a rejtekhelyemről, én a csata felett állok. A béke, amit érzek, nem a problémák hiányából fakad, hanem az Ő jelenlétéből, ami mindent felülír. Benne van minden erőm, ezért én csak Rá támaszkodom. Ezt a bátorságot kívánom neked is!
IMA: Mennyei Atyám, Kősziklám és Erős Kőváram! Én ma Hozzád menekülök. Köszönöm, hogy Benned van minden erőm, és Te vezetsz a győzelemre. Kérlek, adj nekem erőt, hogy a hegyekre emeljem szemeimet: segíts, hogy ne a mélységben lévő problémákat nézzem, hanem a magasan lévő rejtekhelyen találjak békét. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése