hirtelen fény ragyog. Ézsaiás könyve 9. fejezet 2. vers
Ma, az első adventi vasárnapon, én azon elmélkedem, milyen mélyen szívbe markoló az emberi állapot, amelyet Ézsaiás prótéfa által, a Szentlélek a fenti igeversben leír: „sötétségben járó nép”, „a halál árnyékának földjén lakók”. Ez nem költői túlzás, hanem éles, bibliai diagnózis az én állapotomról is, mielőtt Krisztus megvilágosított. Az emberiség eredendő bűne nem egy apró hiba, hanem egy mélységes, életveszélyes sötétség, ami nélkülözhetetlenné teszi Isten teljes, mentő beavatkozását. Én ezt a sötétséget tapasztalom a világban nap mint nap, és őszintén szólva, a saját szívemben is.
Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a sötétség hiány, a fény ellentéte. De a Biblia ennél mélyebben tekint rá. A „halál árnyékának földje” nem csupán a fény hiánya, hanem egy aktív, pusztító erő uralma. Én gyakran érzem, hogy a bűneim, a félelmeim, az aggodalmaim be tudnak borítani engem. Egyedül én nem tudok kitörni ebből az árnyékból. Én nem tudom a sötétséget elűzni, én csak várom a világosságot.
De éppen ebbe a reménytelen állapotba, ebbe a mélységes sötétségbe ragyog be egy ígéret: „nagy világosságot lát; azokra világosság ragyog.” Figyeljétek meg: ez nem arról szól, hogy mi keresünk fényt, vagy mi gyújtunk gyertyát. Ez Isten cselekedete. Ő az, aki „látni enged” és „rávilágít”. Én ezt hívom bibliai reménynek. Az én reményem nem az, hogy én leszek elég erős, okos vagy ügyes ahhoz, hogy magamnak világítsak. Az én reményem az, hogy Isten küldött nekem egy Világosságot.
Én tudom, hogy ez a „nagy világosság” Jézus Krisztus, aki eljött a világba, hogy elűzze a sötétséget. Ő volt az, aki testet öltött, hogy a halál árnyékának földjén járóknak életet és világosságot hozzon.
Ahogy én ma elkezdem az adventi időszakot, arra bátorítalak téged is, hogy ne a saját fényeidre, hanem az Ő eljövendő Világosságára tekints. Ez a Remény stabilitást ad az én lelkemnek, amikor érzem a sötétség vonzását. Ez ad erőt nekem, hogy várjam Őt, és tudjam, hogy az Ő ígérete hű. Isten üzenete ma neked: a sötétség valós, de az Isten világossága még valóságosabb és véglegesebb.
IMA: Mennyei Atyám, én a Te világosságodra várok. Köszönöm, hogy a sötétségben sem hagytál egyedül, hanem elküldted a Te Fiadat, a Nagy Világosságot. Kérlek, ragyogjon ma az én szívembe a Te reménységed, és űzze el belőlem minden aggodalmamat és félelmemet. Segíts, hogy én is hirdessem ezt a Világosságot azoknak, akik még mindig a sötétségben járnak. Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése