Dávid Király a kétségbeesés és a sötétség közepette is tudta, hol keresse a megoldást. A 43. zsoltár 3-4. versei olyan imádságot mutatnak be nekem, ami a legmélyebb szükségemet is kielégíti:
„Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!”
Ez az Ige nemcsak kérés, hanem garancia is arra, hogy ha a megfelelő dologért imádkozom, meg is kapom az igazi örömet.
Dávid nem pénzt, hatalmat, vagy problémamentes életet kért. Azt kérte, amit a modern ember is a legjobban hiányol: Világosságot (útmutatást a sötétségben) és Igazságot (szilárd, megbizható valóságot a zürzavarban).
A mai világ tele van zavaros információkkal és elméletekkel. Nekem szükségem van Krisztusra, aki a Világ Világossága (János 8:12), hogy meglássam, melyik út helyes, és melyik zsákutca. Ez a fény nem csupán elmélet, hanem a Lélek belső vezetése is, amely leleplezi a bűneimet és megmutatja az Atyához vezető utat.
Az igazság, az isteni, bibliai valóság, ami szilárdan áll, függetlenül attól, mit érzek vagy mit gondol a társadalom. A megtérés elválaszthatatlan az igazságtól való ragaszkodástól. Ha én elhagyom az Isten Igéjében rejlő objektív igazságot, elkerülhetetlenül eltévedek. Ez a két vezető (Világosság és Igazság) biztosítja, hogy ne a saját ingadozó érzéseim vezessenek engem.
A vezetés célja nem az, hogy a problémáim megoldódjanak, hanem hogy elvezessenek Isten oltárához, a hajlékába. Ez a valóságos, aktív, Istennel való közösség helye.
A legnagyobb kiváltságunk, hogy a szent Isten színe elé járulhatunk. Ha én a legszentebb helyen, Isten oltáránál vagyok, akkor hol lehetnék nagyobb biztonságban? Ez azt jelenti, hogy Istenbe vetem minden gondomat, és átadom magam a Vele való közösségnek.
Amikor a Világosság és Igazság elvezet engem a közösség oltárához, akkor elkerülhetetlenül eljutok az ujjongó örömhöz (Kolossé 3:15, Fil. 4:4).
Isten maga lesz az én ujjongásom forrása. Ó de vágyik a lelkem erre a hamisitatlan, eredeti, túlcsorduló, Isten jelenlétéből fakadó tiszta boldogságra. Én nem az ajándékok miatt, vagy a karácsonyi menü miatt örülök, hanem Istenben, akinek az oltárához jutottam. Ezen öröm forrása a Megváltó, aki az adventi ígéret beteljesedése. Ez a hárfával való magasztalás nem a külső tapsvihar, hanem a szívből fakadó imádat.
Ma, advent harmadik vasárnapján, én arra bátorítalak: Ne a külső, múló örömöt keresd! Kérd Isten Igéjének világosságát és igazságát, hagyd, hogy azok vezessenek téged Isten oltárához, és ott garantáltan megtalálod az igazi, ujjongó, tartós örömet.
IMA: Mennyei Atyám, hálás vagyok, hogy Te nem hagysz engem sötétségben. Kérlek, ma is küldd el a Te világosságodat és igazságodat, hogy azok vezessenek engem az adventi időszakban! Tisztítsd meg a szívemet, hogy eljuthassak a Te oltárodhoz. Akarok ujjongva örülni Benned, Istenem, mert Te vagy az én egyetlen, stabil örömöm forrása! Jézus Krisztus nevében, Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése