Az Istentől kapott társ

Majd ezt mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó Ádámnak, ha egyedül él! Alkotok számára egy hozzá illő segítőtársat. Mózes első könyve 2. fejezet 18. vers



Amikor Isten a teremtés hajnalán végignézett mindazon, amit alkotott, mindent „jónak” talált. A csillagok fényét, a tenger mélységét, az erdők zsongását. Volt azonban egy pillanat, amikor az Alkotó szokatlan megállapítást tett: „Nem jó...”
Gondoljunk bele: Ádám egy tökéletes kertben élt. Nem volt betegség, nem volt stressz, nem voltak anyagi gondok. Mégis, a teljesség közepén ott tátongott egy hiány. Nem egy hobbi, nem egy munka és nem is egy háziállat hiányzott. Egy másik ember hiánya volt ez. Isten ekkor mondta ki az alapigazságot: „Nem jó az embernek egyedül.”
Miért pont egy „segítőtárs”?
A magyar nyelvben a „segítőtárs” szóról olykor egy asszisztens jut eszünkbe, aki csak a keze alá dolgozik a főnöknek. De a Biblia eredeti szövege itt az "ezer k’negedo" kifejezést használja. Ez a „segítség” egyáltalán nem alárendeltséget jelent. Tudod, kit nevez még a Biblia ’ezer-nek? Magát Istent, amikor a bajban lévő ember mellé áll. Például: Lelkünk az Örökkévalót várja,
ő segít (ezer), és ő véd meg minket! 33. zsoltár 20. vers)
Ez a segítség tehát erőt jelent. Olyan társat, aki:
Tükröt tart: Aki úgy ismer minket, ahogy senki más, és segít, hogy jobbá váljunk.
Védőbástya: Aki akkor is bátorít minket, amikor mi már feladnánk.
Kiegészítés: Aki ott erős, ahol mi gyengék vagyunk.
Sir Winston Churchill egyszer azt mondta a feleségéről, Clementine-ról: „Életem legfontosabb döntése az volt, amikor meggyőztem, hogy jöjjön hozzám feleségül.” Churchill tudta, hogy a világformáló döntései mögött ott volt egy sziklaszilárd jelenlét, aki nélkül a történelem kereke talán másfelé fordult volna.
A házasság nem önmegvalósítás, hanem szövetség.
A mai világ azt tanítja: „Keress valakit, aki boldoggá tesz!” Isten azonban azt mondja: „Alkotok valakit, akivel egymást építitek.” A házasság hete nem a tökéletes romantikáról szól, hanem arról a bátorságról, hogy két esendő ember szövetséget köt: „Nem hagylak egyedül a harcmezőn.” Ha ezt megérted rádöbbensz, hogy a hímsovinizmus éppen úgy zsákutca, mint a feminizmusnak az a szélsőséges megnyilvánulása, amely úgy gondolja, hogy a nők akkor lehetnek csak igazán nők, ha a férfiakon uralkodnak.
A magány nem az egyedülléttel kezdődik, hanem ott, amikor egy fedél alatt élünk valakivel, de már nem vagyunk egymás „segítőtársai”. Isten azonban ma is kész megújítani ezt a „nem jót”. Ő nemcsak Ádámnak alkotta Évát, hanem ma is képes a megfáradt kapcsolatokba életet lehelni.


IMA: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nem magányra teremtettél minket. Köszönöm a társamat, akit mellém adtál az élet útján. Bocsáss meg, amikor természetesnek vettem a jelenlétét, vagy amikor kritika lett a segítségem helyett. Adj nekem ma alázatos szívet, hogy valódi segítőtárs lehessek: aki emel, aki bátorít és aki szeretettel tükrözi vissza a Te kegyelmedet. Áldd meg a házasságokat, és gyógyítsd meg a sebeket, hogy újra megtapasztaljuk: veled és egymással minden sokkal jobb. Jézus Krisztus nevében, Ámen.