A siker, amely majdnem megölte Rockefellert

Az Örökkévaló áldása tesz igazán gazdaggá, nem az ember erőlködése.
Példabeszédek könyve 10. fejezet 22. vers



Abban a világban élünk, ahol a folyamatos rohanás és az önmegvalósítás az új vallás. Azt sulykolják belénk: ha nem vagy folyton fáradt, nem is dolgozol elég keményen. Ha nem feszülsz meg, lemaradsz.
A héber szövegben itt egy nagyon különleges szó szerepel az „erőlködésre”: etzev. Ez ugyanaz a kifejezés, amit a Teremtés könyvében találunk, amikor Isten a bűneset után azt mondja Ádámnak, hogy „fáradsággal” (etzev) fogsz enni a földből. Ez nem a nemes munkát jelenti, hanem azt a fajta gyötrelmes fáradozást, amiben benne van a szorongás, a félelem és a keserűség.
Az emberi igyekezet, szorgalom olyan, mint a vitorla: ki kell húznunk, de a hajót nem a vitorla feszítése, hanem a Szél hajtja előre.
Gondoljunk John D. Rockefellerre, a történelem egyik leggazdagabb emberére. 53 éves korára ő volt a világ egyetlen milliárdosa. De milyen áron? A folyamatos aggódás és az agresszív terjeszkedés felőrölte az egészségét. Elveszítette az összes haját, alig tudott enni, és az orvosok szerint egy éve volt hátra.
Akkor történt valami. Megértette, hogy a vagyona nem az övé, és az erőlködése csak a sírba viszi. Elkezdett adakozni, alapítványokat létrehozni, és a fókuszát az öncélú gyűjtésről a szolgálatra helyezte. Mi történt? A teste meggyógyult, a lelke megnyugodott, és végül 97 éves koráig élt. Megtapasztalta a különbséget a „szerzés” és az „áldás” között.
Az erőlködés forrása a hiány: „Nincs elég, meg kell szereznem!”
Az áldás forrása a bizalom: „Isten gondoskodik, én pedig hűségesen kezelem, amit rám bízott.”
Amikor Isten megáld, abban nincs benne az a maró szorongás, amit a világ sikere hordoz. Az Ő gazdagsága nem csak a pénztárcádról szól. Igazán gazdag az, akinek van ideje a gyermekeire, aki békében tud aludni éjszaka, és akinek a szívében nincs ott a „mi lesz, ha elveszítem” félelme.
Barátom, ne akard izomból megoldani az életedet. A túlzott erőlködés valójában a bizalmatlanság jele. Húzd ki a vitorlát – dolgozz becsülettel –, de hagyd, hogy az Örökkévaló áldása legyen az a szél, ami célba juttat.


Ima: Uram, bocsásd meg, hogy sokszor a saját erőmben bíztam. Köszönöm, hogy a Te áldásod nem követel tőlem önpusztító hajszát. Taníts meg megpihenni a Te gondoskodásodban, és add, hogy az életem ne a gyötrődésről, hanem a Te jóságod visszatükrözéséről szóljon. Jézus Krisztus nevében, Ámen.