A meg nem vásárolható vezető

Sámuel ezt mondta Izráel egész közössége előtt: „Látjátok, megtettem, amire kértetek: királyt állítottam Izráel élére. Most már van királyotok, aki vezessen titeket, én pedig megöregedtem és megőszültem, fiaim is felnőttek, és közöttetek élnek. Ifjúságomtól fogva mindmáig vezettelek titeket. Itt állok előttetek, most mondjátok a szemembe az Örökkévaló és a király előtt, ha valakinek elvettem ökrét, vagy szamarát! Most szóljatok, ha valakit becsaptam, megkárosítottam, vagy ajándékot fogadtam el tőle megvesztegetésül, hogy a javára ítéljek! Szóljatok, és ha kárt okoztam, jóváteszem.” A nép egyhangúlag válaszolta: „Nem, Sámuel, nem csaptál be, sem nem károsítottál meg senkit; és nem fogadtál el ajándékot sem.” Sámuel akkor ezt mondta: „Az Örökkévaló és a király legyen a tanúm, hogy a mai napon mindezekben a dolgokban ártatlannak találtatok engem!” „Igen, az Örökkévaló a tanú erre!” — válaszolta a nép egyhangúlag. „Valóban, az Örökkévaló a tanú — folytatta Sámuel —, aki kiválasztotta Mózest és Áront, és általuk kihozta őseinket Egyiptomból. Sámuel első könyve 12. fejezet 1-6. versek



Egy bünöző testvérpár nagy vagyonra tett szert nem éppen becsületes, törvénytisztelő módon és a sok pénzzel nagy befolyásra is tettek szert. A testvérpár egyike meghalt, de egyik egyház sem akarta vállalni a temetését. A még élő testvér elment egy istenfélő lelkipásztorhoz és megkérte vállalja el a temetési istentiszteletet. A lelkipásztor igent mondott hiszen úgy gondolta egy jó lehetőség lesz az evangéliumot hirdetni a megjelentek előtt. A még élő testvér azt mondta a lelkipásztornak: " Annyit fizetek, amennyit csak kér, ha valamikor a prédikációjában belefoglalja, hogy a testvérem olyan volt, mint egy szent. Ezen kívül nem érdekel, hogy mit mond, csak ez legyen benne."
A lelkipásztor így szólt: " Én Isten embere vagyok. Nem vagyok megvásárolható. Nem kell nekem fizetnie, de azt belefoglalom a prédikációba, amit kért anélkül, hogy ezért fizetne nekem."
A temetésen pedig valóban ez történt. A lelkipásztor így szólt:
" Jól tudjátok kedves megjelentek, hogy az elhunyt sajnos nem volt a becsület mintaképe. Nem éppen törvényes, tisztességes eszközökkel tett szert tetemes vagyonára és a törvénnyel is többször összeütközésbe került. Mindezek ellenére olyan volt, mint egy szent a testvéréhez képest, aki eljött hozzám és megpróbált megvesztegetni engem azt elvárva, hogy hazudjak szépeket az elhunyt testvéréről ahelyett, hogy őszintén megtért volna Isten előtt."
Isten Igéjében ma valami olyat látunk, ami a modern híradókban szinte elképzelhetetlen: egy vezetőt, aki önként és dalolva áll oda a „nyilvános átvilágítás” elé, mielőtt átadná a stafétát. Sámuel megöregedett. A haja megőszült, a fiai felnőttek – a biológiai órája ketyeg. De mielőtt végleg hátralépne, tesz egy döbbenetes felajánlást a nép előtt: „Itt állok. Mondjátok a szemembe, ha valakit becsaptam, ha elvettem valamit, ami a másé volt, vagy ha hagytam, hogy egy vesztegetési célból felajánlott arany, ezüst vagy más ajándék elhomályosítsa a látásomat.”
Képzeld el ezt a jelenetet a mai közéletben! Sámuel nem a szóvivők mögé bújik, és nem a jogászait küldi maga helyett. Odaáll a tömeg elé ő maga, és a jellemét, tisztességét kínálja fel ellenőrzésre. A nép válasza pedig egyhangú: „Tiszta vagy.”
A pszichológia és a vezetéstechnika sokat beszél a „bizalmi tőkéről”. Sámuelnek ez a tőkéje nem a hatalmából fakadt, hanem a következetességéből.
A keresztény vezető olyan, mint egy lámpás a világban: nem a saját fényével világít, hanem azért van ott, hogy Isten tüzét hordozza. Ha a lámpás koszos, a fény is eltorzul. Sámuel lámpása tiszta maradt.
Ha Sámuel csalt volna, nemcsak a saját nevét sározza be, hanem az Istenét is, aki elhívta.
Amikor te a munkahelyeden korrekt maradsz egy olyan helyzetben, ahol mindenki más „okosba” oldja meg a dolgokat; (akkor is, ha az istentelen kollégáid gyülölnek emiatt), amikor nem csapsz be senkit a saját előnyödért, akkor te éppen a királyi papságodat gyakorlod. A korrupció elutasítása nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy, hiszen Sámuel is látta a saját fiainak hibáit, hanem azt, hogy elszámoltatható vagy. Kész vagy elismerni a téves döntéseidet és jóvátenni azokat, ha van rá lehetőséged. Sámuel végül nem a nép véleményére építette a békességét. Azt mondta: „Az Örökkévaló a tanúm.” Ez a legmélyebb felszabadulás egy keresztény ember számára.
Ha Isten a tanúd, akkor nem a látszatnak élsz, hanem a Valóságnak. Sámuel azért tudott nyugodt szívvel hátralépni, mert tudta: nem a népnek akart tetszeni, hanem Annak, aki kihozta a népet Egyiptomból.
Ma ne azzal töltsd az idődet, hogy a „márkádat” építed vagy a hírnevedet véded. Építsd a jellemedet a csendben, az apró döntéseidben, ott, ahol senki sem lát – csak az Örökkévaló. Mert a nap végén nem az számít, hogy mit mondanak rólad a Facebookon, hanem az, hogy van-e békességed a szívedben, amikor Isten elé állsz.
A te életed talán az egyetlen Biblia, amit a környezetedben élők valaha „elolvasnak”. Legyen az a szöveg tiszta, hiteles és hűséges az Eredetihez. Ne érts félre. A Krisztus követésben nem az Isten elfogadásának a záloga, hanem éppen Isten kegyelmének és a Krisztusban vetett élő hitednek gyümölcse, ami a Szentlélek újjátevő munkájának eredménye.
Ha pedig úgy olvasod ezeket a sorokat, hogy érzed nem voltál egyenes Isten és/vagy emberek előtt, vállalj felelősséget, ismerd el, és tégy meg mindent, ami rajtad múlik, hogy jóvátedd, amit elrontottál.
Ha pedig arra gondolsz, hogy szívesen megtennéd ezt, de megbotránkoztatsz vele másokat hadd mondjam el neked, hogy másokat azzal botránkoztatsz meg igazán, ha úgy teszel mintha jellemes ember lennél az Úr előtt, miközben mindenki látja rólad, hogy nem vagy az.

IMA: Uram, köszönöm Sámuel példáját, aki hűséges maradt a kicsiben és a nagyban is. Kérlek, formáld az én szívemet is olyanná, amely nem a kerülőutakat keresi, hanem az igazságot. Adj bátorságot az őszinteséghez és erőt a neked tetsző jellemhez a mindennapi döntéseimben. Köszönöm, hogy Krisztusban királyi papsággá tettél – segíts, hogy az életem ma Téged dicsőítsen, és másokat is a Te világosságodhoz vezessen. Jézus Krisztus nevében, Ámen.