Isten asztalánál nem maradnak üres székek

Ezekben a napokban történt, hogy amikor körülbelül százhúszan gyűltek össze, Péter felállt a testvérek között, és azt mondta: „Testvéreim, be kellett teljesednie az Írásnak, amit a Szent Szellem Dávid által már régen megmondott Júdásról. Bár ő korábban közénk tartozott, és velünk együtt szolgált, mégis ő vezette azokat, akik Jézust letartóztatták. (Júdás a gonoszságáért pénzt kapott, s ezen egy telket vettek. Amikor a holtteste lezuhant, a belső részei kiomlottak. Mindenki megtudta ezt Jeruzsálemben, és ezért adták annak a teleknek ezt a nevet: »akeldama«. Ez az ő nyelvükön azt jelenti: vérmező.) A Zsoltárok Könyvében így van ez megírva: »Legyen az ő lakóhelye elhagyatott, senki ne lakjon ott!« És az is meg van írva: »Valaki más foglalja el a helyét a vezetők között!« Ezért választanunk kell valakit, aki velünk együtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Olyan valakit, aki közénk tartozott egész idő alatt, amíg az Úr Jézus velünk volt — attól fogva, hogy Bemerítő János bemerítette őt, egészen addig, amíg tőlünk a Mennybe felvitték. Két férfit javasoltak: Józsefet (akit Barsabbásnak és Jusztusznak, vagyis igazságosnak is hívtak), és Mátyást. Azután így imádkoztak: „Urunk! Te mindenki szívét ismered. Mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad ki arra, hogy apostol legyen, és átvegye azt a szolgálatot, amelyet Júdás elhagyott, hogy oda jusson, ahová való!” Azután sorsot húztak, és a választás Mátyásra esett, aki ettől fogva az apostolok közé tartozott.                                                                 Apostolok Cselekedetei első fejezet 15-26. versek



Képzeld el azt a százhúsz embert a jeruzsálemi emeleti teremben. Bezárkóztak, várnak valami bizonytalanra, amiről még azt sem tudják, hogy pontosan mikor, hogyan fog megérkezni, miközben a levegőben ott vibrál a feldolgozatlan kollektív trauma. Egy szék ugyanis üresen maradt. Júdás széke. Az az ember, aki velük együtt evett, akivel megosztották a titkaikat, aki látta a vakok meggyógyítását, halottak feltámadását, bénák gyógyulását, eladta a Mestert harminc ezüstért, majd egy sötét éjszakán végzett magával.
A csalódás, az árulás és a szégyen bénító ereje ott nehezedett a szobára. Jeruzsálemben mindenki a „Vérmezőről” suttogott. Amikor egy kulcsember ekkorát bukik, a közösségek leggyakrabban két végletbe esnek: vagy elkezdenek végtelen vitákban bűnbakot keresni, vagy teljesen bezárkóznak a saját sebzettségükbe, és feladják a jövőt.
De ekkor Péter feláll. Nem azt teszi, amit a mai egyházpolitikusok tanácsolnának: " Próbáljátok elsimítani az ügyet, mert nem vet jó fényt a Krisztus követésre és magára Krisztusra. Ott volt vele egy tanítvány, akit ő maga választott, rábízta a saját pénzügyeit is. Az illető előbb többszörösen meglopta, majd elárulta és ez vezetett a halálához. Mondd meg a közösség vezetésének és a többieknek is diszkréten, hogy erről mélyen hallgassanak."
Pedig Krisztus minderről tudott, de mégis szerette Júdást. Mindvégig tanította, majd kiküldte őt a többiekkel együtt, hogy gyógyítson, szabadítson, démonokat űzzön. De Júdás lelke mindvégig kőkemény maradt. Krisztus szeretetének sem engedte, hogy meglágyítsa azt.
Isten pedig szeretné ha tudnád, hogy vannak ilyen emberek a keresztény közösségekben. Amikor pedig hasonló bukással találkozol ne hátrálj meg, hanem nézz Krisztusra és azokra, akik hűségesen követik Őt és ha el is esnek (mint Péter, aki megtagadta Krisztust), újra felállnak és Krisztus szeretete által folytatják a Krisztus követését.
Péter nem azért áll fel, hogy pszichológiai elemzést tartson Júdás személyiségtorzulásáról, és nem is azért, hogy szépítsen a tényeken. Valami olyat tesz, ami a krízisvezetés és a belső gyógyulás legmagasabb foka: az Isten szavához nyúl. Megnyitja a Zsoltárok könyvét, és azt mondja: „Testvéreim, be kellett teljesednie az Írásnak…”
Péter pontosan ezt látja meg. Rájön, hogy Júdás bukása, bármilyen fájdalmas is, nem írta felül Isten forgatókönyvét. A traumatizált elmének és a sebzett szívnek biztos pontra van szüksége – és ez a pont csak az örök igazság lehet. Péter tulajdonképpen azt mondja a csapatnak: „Igen, a seb valóságos. De Isten nagyobb a sebünknél. Nézzetek ki a hiányból!”
Aztán továbblépnek, mert a küldetés nem állhat meg a veszteség miatt. Új vezetőt kell választani. És itt a Szentírás egy zseniális, mély vezetési és emberismereti alapelvet tár elénk. Kit keresnek? Nem a legkarizmatikusabb szónokot, nem a legbefolyásosabb háttéralkut kötő embert. Olyan valakit keresnek, aki a kezdetektől fogva – a jánosi bemerítéstől a feltámadásig – hűségesen és csendben ott volt velük.
Van egy óriási különbség a túlbozgóság és a következetesség között. A mai világ a pillanatnyi fellángolást, a látványos sikereket és a hangos jelenlétet ünnepli. Isten országa viszont a csendes hűségre épül. Mátyás neve addig egyszer sem szerepelt az evangéliumokban. Ő nem a belső kör tagja volt, nem kapott különleges mikrofont. Ő egyszerűen csak ott volt. Akkor is, amikor a tömeg éljenezte Jézust, és akkor is, amikor mindenki elmenekült a kereszttől. A megbízhatóság fontosabb, mint a zsenialitás.
Végül két embert jelölnek ki: Józsefet (akit Igazságosnak hívtak) és Mátyást. Imádkoznak, majd sorsot vetnek.
A bibliai időkben a sorsvetés (goral) nem szerencsejátékot jelentett, és nem a vaksorsra bízták a döntést. A Példabeszédek könyve emlékeztet minket: „A sorsot az ölbe vetik, de teljesen az Úrtól van annak döntése.” A héber gondolkodásban ez a végső kontroll elengedését jelentette. Azt jelentette, hogy az ember megteszi a magáét – kiválasztja a legalkalmasabbakat –, de a végső szót átadja Annak, aki egyedül látja a szíveket.
Ma gyakran hallom közösségekben, amikor komoly házassági krízisekkel néznek szembe családok:
" Tanácsadás vagy imádság?" A helyes válasz: " Imádság, keresztény tanácsadás, amit komolyan veszünk és újra imádság."
Tanulás vagy imádság? Komolyan vett iskolai kötelezettségek, imádság, tanulás és ismét imádság.
Kemény munka vagy imádság és az megtermi a sikert? Imádság, kemény munka és ismét imádság.
Ezt a sorrendet tárja elénk a Szentírás. Tégy meg mindent, amit csak megtehetsz végül pedig tudd, hogy így is minden Isten kegyelmén múlik. Ha viszont lusta vagy, ne hivatkozz Istenre és ne bújj az imádság szent gyakorlata mögé.
A sors Mátyásra esik. De álljunk meg egy pillanatra Józsefnél, a másik jelöltnél. Őt úgy hívták: az Igazságos. Kiváló ember volt, alkalmas, hűséges. Mégsem őt választották. Emberileg ez egy hatalmas pofon lehetett volna. Ott állni a figyelem középpontjában, majd látni, hogy a másik kapja meg az elhívást. A szövegben mégsem találunk semmi nyomot sértődöttségnek, klikkesedésnek vagy irigységnek. Miért? Mert abban a teremben mindenki értette: az Isten országában nincsenek vesztesek. A pozíció nem a büszkeségről szól, hanem a szolgálatról. Ha Mátyás lép előre, József nem lesz kevesebb. Ő ugyanúgy Isten gyermeke maradt, akinek megvan a maga pótolhatatlan helye a történetben, még ha nem is az apostoli tizenkettő között.
Barátom, lehet, hogy most te is egy tátongó űrrel nézel farkasszemet az életedben. Lehet, hogy egy elárult üzleti bizalom, egy zátonyra futott kapcsolat, vagy egy hirtelen jött veszteség miatt érzed úgy, hogy a te életedben is megnyílt egy „vérmező”. Talán hetek, hónapok vagy évek óta csak azt az üres helyet bámulod a falon, amit a múlt hagyott maga után.
Hadd mondjam el neked teljes bizonyossággal: Isten soha nem tanácstalan a te hiányaid láttán. A te történetedben a Júdás-fejezet soha nem az utolsó fejezet. Az az űr, ami most fáj, nem a végállomás, hanem a tér, ahová Isten valami újat, valami tisztábbat és valami sokkal maradandóbbat akar behelyezni.
Hadd hívjalak arra, hogy lépj ma te is a Krisztust követő hithősök útjára. Ne a Júdásokra nézz, hanem a hithősök sokaságára, akik győztek és célba értek a hit útján .
Ne engedd, hogy a múlt sebei diktálják a holnapod lépéseit. Ne a romokat nézd, hanem emeld fel a tekinteted Arra, aki ismeri a szívedet, és akinek már készen van a helyreállítási terve az életedre. Ha Krisztusra nézel, eljön a te életedben is a Mátyások ideje – a csendes hűség beérésének és az újrakezdésnek az ideje.

IMA: Urunk, Te vagy az, aki pontosan látod a szívünket, és ismered azokat a mély sebeket és hiányokat, amelyeket a csalódások, a veszteségek vagy a mások hűtlensége hagyott maguk után bennünk. Megvalljuk, hogy sokszor mi is leblokkolunk a tátongó űr előtt, és a múlt fogságában élünk. Kérünk, adj nekünk lelki látást, hogy meglássuk a Te változhatatlan terveidet a romok felett is. Segíts elengednünk a kontrollt, és elengedni azokat, akik elhagytak minket. Köszönjük, hogy Neked minden hiányra van utánpótlásod, és minden veszteség után készítesz újrakezdést. Hittel lépünk át a holnapba, tudva, hogy a Te kezedben biztonságban vagyunk. Jézus Krisztus nevében, Ámen.