Hihetetlen, de igaz...

Miután ezt Péter megértette, János Márk anyjának, Máriának a házához ment, ahol sokan együtt imádkoztak. Péter kopogtatott a kapun, mire kijött a házból egy Rodé nevű szolgálólány. Amikor Péter hangját felismerte, örömében ki sem nyitotta a kaput, hanem visszafutott a házba, és lelkesen újságolta a többieknek, hogy Péter áll a kapu előtt. De azok azt mondták: „Elment az eszed!” Mikor Rodé továbbra is állította, hogy valóban Péter van ott, ezt válaszolták: „Biztosan Péter angyala az.”
Közben Péter egyre csak zörgette a kaput. Mikor végre kinyitották, és látták, hogy valóban ő az, nagyon elcsodálkoztak. Péter azonban intett nekik, hogy csendesedjenek le, majd elmagyarázta, hogy az Úr hogyan szabadította ki a börtönből. Azután azt mondta: „Mondjátok el ezt Jakabnak és a többi testvérnek is!” Ezután elment.
Apostolok Cselekedetei 12. fejezet 12-17. versek



Nézd meg, mi történik ebben a jeruzsálemi házban. A gyülekezet tagjai bezárkóztak, térden állnak, és szívük minden erejével Péter életéért és szabadulásáért harcolnak az éjszakai csendben. Aztán Isten azonnal és maradéktalanul válaszol: a kiszabadult Péter ott áll az ajtó előtt, és kopogtat.
Amikor Rodé, a szolgálólány felismeri a hangját, a döbbenettől és a túláradó örömtől még a kaput is elfelejti kinyitni. Beszalad a szobába, a hívők pedig egyetlen mondattal intézik el a jó hírt: „Elment az eszed!”
Micsoda emberi ellentmondás. Éppen azért a dologért könyörögnek, amit most képtelenségnek tartanak. Amikor a lány nem tágít, egy vallásos magyarázat mögé bújnak: „Biztosan az angyala az.” A korabeli zsidó gondolkodásban jelen volt a hit, hogy a védőangyalok felvehetik a védencük alakját. Ironikus, de a hívőknek könnyebb volt elhinni egy misztikus jelenést, mint a kézzelfogható, hús-vér valóságot, hogy Isten kinyitotta a börtönkaput.
Az emberi elme sokszor pontosan így működik:
Hozzáedződünk a küzdelemhez: Megszokjuk a teher súlyát és az aggódást, így amikor a megoldás megérkezik, gyanakvással fogadjuk.
Elméletben hiszünk, a valóságban kételkedünk: Könnyű hinni abban, hogy Isten képes megtenni valamit a távolban, de nehéz elhinni, hogy épp most, a mi ajtónk előtt tette meg.
Túl szépnek tartjuk az igazságot: A csalódástól való félelem sokszor arra késztet, hogy lezárjuk a szívünket a jó hír előtt.
A történet legszebb részlete mégis ez: „Péter pedig egyre csak zörgette a kaput.”
Isten áldása nem fordult sarkon sértődötten azért, mert az imádkozók hite erőtlen volt. Péter kint maradt, és kitartóan kopogtatott, amíg végre fel nem fogták: a bilincsek lehullottak, a szabadulás valóság. Isten kegyelme nem a tökéletes hitünk mértékéhez igazodik, hanem az Ő változhatatlan hűségéhez.
Lehet, hogy hónapok óta imádkozol egy helyzetért. Figyelj a kopogtatásra, és ne zárd be az ajtót a félelmeid miatt!

IMA:Uram, bocsásd meg nekem, amikor buzgón imádkozom a változásért, de közben titokban már feladtam a reményt. Hányszor mondtam egy lehetőségre, hogy „ez túl szép, hogy igaz legyen”, ahelyett, hogy megláttam volna benne a te kezed munkáját. Köszönöm, hogy a te hűséged nagyobb, mint az én kishitűségem, és nem fáradsz bele a kopogtatásba. Nyisd meg a szememet és a szívemet, hogy felismerjem a válaszaidat, és merjek hittel ajtót nyitni az új kezdetnek. Jézus Krisztus nevében, Ámen.