Álom, édes álom...

A kitűzött tárgyalás előtti éjszakán Péter — két lánccal megkötözve — két katona között aludt a börtönben. A börtön kapui előtt is katonák őrködtek. Hirtelen világosság fénylett a börtönben. Megjelent az Úr egyik angyala, oldalba lökte Pétert, és felébresztette: „Kelj fel gyorsan!” Ekkor a láncok leestek Péter kezéről. „Öltözz fel, és vedd fel a sarudat is! Vedd magadra a köpenyed, és gyere utánam!” — mondta az angyal. Péter felöltözött, és követte az angyalt, de nem fogta fel, hogy amit az angyal tesz, az valóságos. Azt hitte, hogy látomást lát. Elmentek az első, majd a második őrség mellett, s a vaskapuhoz érkeztek, amely a városba vezetett. Ekkor a kapu magától kinyílt előttük, és az utcára jutottak. Egy darabig együtt mentek, majd az angyal hirtelen eltűnt.
Péter csak ekkor tért magához, és ezt mondta: „Most látom csak, hogy az Úr elküldte angyalát, és megszabadított Heródes hatalmából, a júdeaiak szándékától.”
Apostolok Cselekedetei 12. fejezet 6-11. versek



Képzeld el a helyzetet: holnap reggel tárgyalás, a sorsod meg van pecsételve, a kivégzésed szinte biztos. Két fegyveres katonához vagy láncolva, a cella előtt további őrök állnak. Emberileg ez a totális pánik pillanata. A legtöbb ember ilyenkor a körmeit rágná, vagy az igazságtalanságon gyötrődne.
Mit csinál Péter? Alszik. Mélyen, békésen. Olyan mélyen, hogy az angyalnak oldalba kell böknie őt. :)
Ez nem felelőtlenség és nem közöny volt. Ez a hit legmagasabb szintje: a belső elengedés. Péter tudta, hogy a láncok a testét fogva tarthatják, de a jövőjét nem Heródes határozza meg. Amikor rábízod az életed arra, aki a tenyerén hordoz, megszűnik a kényszer, hogy éjszakánként te próbáld összetartani a széteső világodat.
1944 telén, a berlini Tegel börtönben, a náci diktatúra fogságában Dietrich Bonhoeffer lelkész olyan mély belső békéről tett bizonyságot a kivégzése előtt, ami még az őreit is megdöbbentette. A cellájából ezt írta: „Áldásos erők oltalmában élve, békében várjuk, bármi jön...” Nem a körülményei változtak meg először, hanem a szíve volt biztonságban.
Figyeld meg, hogyan lép közbe Isten Péter életében:
Először felébreszt: Az angyal oldalba böki. Néha a szabadulás nem egy kényelmes élmény, hanem egy ébresztő, ami kibillent a dermedtségből.
Egyszerre csak egy lépést kér: Nem a városkapu kinyitásával kezdi. „Kelj fel! Vedd fel a sarudat! Vedd a köpenyedet!” Amikor krízisben vagy, a félelem leblokkolhat. Isten viszont mindig a legközelebbi, egyszerű feladatra hív. Nem kell látnod a teljes menekülési tervet, csak kösd meg a sarudat, és tedd meg a következő gyakorlati lépést.
A vaskapu magától kinyílik: Sokan azért adják fel az indulást, mert előre rettegnek az út végén álló hatalmas akadálytól. A nehéz vaskapu nem akkor nyílt ki, amikor Péter a cellában feküdt, hanem akkor, amikor odaért elé.
Ne aggódj a holnapi „vaskapuk” miatt, amíg még a cellában vagy. Amikor hittel elindulsz az engedelmesség útján, a látszólag mozdíthatatlan akadályok a kellő pillanatban meg fognak nyílni előtted.


IMA: Drága, mennyei Édesapám, te látod a holnapi nap terheit, a rám váró nehéz beszélgetéseket, a bizonytalanságot és a láncokat, amik most megkötöznek. Kérlek, adj nekem olyan békességet ma éjjel, ami minden emberi értelmet meghalad. Segíts letennem az irányítás görcsös akarását. Nem akarok rettegni a távoli vaskapuktól; adj erőt felkelni, és megtenni a következő kis lépést veled. Bízom benned, mert nálad van a szabadulás. Jézus Krisztus drága nevében, Ámen.